Erre lehetett következtetni a díva emlékének adózó emlékesten.
Olyan hiánypótló, autentikus, pontos dokumentáción alapuló kötettel van dolgunk, amelyik a régi és az új rajongókat egyaránt megszólítja, ugyanakkor nem rombolja a Karády Katalinról kialakult mítoszt – hangzott el a Kolozsvári Magyar Napok Karády Katalin-emlékestjén, ahol bemutatták a Ne kérdezd, ki voltam – Karády Katalin, a díva emlékére című könyvet.
Az est házigazdája Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központ sepsiszentgyörgyi fiókintézetének vezetője volt, a könyvről pedig Péter Zsolt színháztörténész, a kötet szerzője és Kovács Attila Zoltán, a Szépmíves Kiadó könyvsorozat szerkesztője beszéltek. Az esten Vindis Andrea színművész és Szép András zongorista működött közre, Karády dalokkal.
Szebeni Zsuzsa elmondta, Kolozsvár előkelő helyet foglalt el Karády életében, hisz 1942-ben itt alakult meg a Karády-kedvelők társasága, hogy aztán később országszerte 136 ilyen kör létesüljön. Kolozsvár élen járt a Karády rajongásban. Az iránta való rajongás mindmáig töretlen, ezt támasztja alá, hogy az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában sokan a földön ülték végig az estet.
Kovács Attila Zoltán elmondása szerint, a kötet abszolút nóvumnak számít, és mi sem mutatja jobban a Karády iránti töretlen rajongást, mint az, hogy az első három legkeresettebb könyv között van jelenleg a piacon. A számos fényképet, plakátot, posztert tartalmazó kiadvány egyik érdekessége, hogy QR-kód segítségével a színésznő eddig kiadatlan felvételei is letölthetők.
Péter Zsolt színháztörténeti forrásokkal rajzolta meg a színésznő félbeszakadt pályaképét, de sikerült találkoznia olyan személyekkel is, akik személyesen ismerték a dívát. Kiderült, hogy dalainak tragikus, drámai hangvétele gyermekkori negatív, feldolgozatlan emlékeire vezethető vissza. Apja szigorú szellemben nevelte, míg osztálytársai a külseje miatt gúnyolták. A mindent elsöprő sikert a Halálos tavasz című film hozta meg Karády számára, aki ezt a későbbiekben már nem tudta túlszárnyalni. Felfedezője Egyed Zoltán hírlapíró volt, akinek köszönhetően kapott szerepet a Vígszínházban 1939-ben. Tehetsége mellett sikerét annak is köszönhette, hogy személyiségben, kisugárzásban és külalakban is radikálisan eltért a kor ünnepelt, többnyire filmvígjátékokban szereplő pályatársaitól, e mellett pedig mesterien kezelte a korabeli sajtót is. Néhány kritikusa megjegyezte: a férfiaknak több is eszébe jutott róla, mint kezet csókolni neki. Az iránta való rajongást a divatszakma is maximálisan kihasználta, ekkor vált népszerűvé a Karády frizura és a Karády gallér is.
Kovács Attila Zoltán elmondta: Karády úgy ért el korábban soha nem látott sikereket, hogy jóval kevesebbet szerepelt, mint pályatársai, megjelenése pedig meghökkentő jelleggel bírt, hisz gyökeresen eltért a korabeli divatkánontól. A világháború alatt a propaganda is felhasználta, a fronton ugyan nem járt, de dalai valamennyi honvédnak támaszt nyújtottak. Politikával sohasem foglalkozott, ennek ellenére a nyilasok kiemelt célpontja lett, többek között Ujszászy István tábornokhoz, Horthy Miklós kémfőnökéhez fűződő viszonya miatt. A háború után mellőzötté vált, majd 1951-ben elhagyta Magyarországot. New York-i emigrációban halt meg 1990-ben.
