Először láthatók csángó festő munkái a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban
Az 1944-ben született Antal Imre úgy festi a gyimesi világot, hogy mindenkiből a személyest hozta ki kolozsvári tárlatának szerda délutáni megnyitóján, még ha ő maga egészségügyi okokból nem is tudott eljönni, csak a fia és két unokája. A tárlat eleve személyes gyűjteményből állt össze: Németh Zsolt szülei már a ’80-as években eldöntötték, hogy lakásaikat Antal Imre képeivel díszítik, így a csángó festő alkotásainak jelentős hányada került a Németh-Kriza gyűjteménybe. És ezért nyitotta meg a festményekből, grafikákból és pár linómetszetből álló kiállítást a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
Antal Imre úgy alakította magasművészetté a csángó népi kultúrát, ahogy Bartók Béla a magyar népzenét a mintegy kétszázezer, általa gyűjtött népdalból – értékelte Németh Zsolt, aki szerint Antal képein azzal a természetességgel jelenik meg a keresztény hit, amellyel automatikusan a magasba emelkedik a tekintet a Gyimesi-szorosban.
Az Isten-félelemből származó Isten-ismeret keresése fogta meg szüleit Antal Imre képi világában, árulta el Németh Géza lelkész, docens, Németh Zsolt testvére. Szüleiket az is arra késztette, hogy támogassák a Gyimesekben élő festőt, hogy Antalt a Szeku is elkezdte zaklatni. Ahogy édesapját a kommunista államhatalommal együttműködő püspök megfosztotta lelkészi állásától, úgy Antal Imre se állt be a sorba rendszerkedvenc népi alkotónak. Inkább hazament szülőfalujába, Gyimesfelsőfokra iskolai rajztanárnak, ott meg aztán azért hívatta be a Szeku, mert a párt megkerülésével küldte ki a gyerekek rajzait külföldre, ahol azokat UNESCO-versenyeken díjazták, tudtuk meg Németh Gézától.
Ez volt a hatodik kiállítás, amely idén a Kolozsvári Magyar Napoknak köszönhetően nyílt meg a Bánffy-palotában, az elmúlt öt nap alatt pedig annyian látogatták meg a múzeumot, mint az előző negyedévben összesen – lelkendezett Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató, aki szerint egyáltalán nem kell megijedni a csángó kifejezés használatától. Ő maga már diákkorában személyes élményeket gyűjtött a csángó kultúrából, mivel a moldvai Szabófalván római katolikus közegben végezte középiskolai tanulmányait – árulta el.
Antal Imre művészetének természetesen szakrális jellegét emelte ki Székely István, az RMDSZ kulturális autonómiatanácsának elnöke is, aki ezt a csángó népi vallásosság középkoriasságára vezette vissza. Ahol gyakran olyan messze volt a templom vagy épp a pap, hogy teljesen magától értetődő volt, hogy a csángó ember esetleg épp a felkelő napnak gyónta meg a bűneit.
Ő személyesen úgy látja, Antal bátrabban használja a vonalakat és színeket, mint a kortársai, de a kritikusok és művészettörténészek értékelése még nagyon is hiányzik Antal festészetének kanonizációjából, amely még az elején, a számbavételnél, a lexikális adatoknál tart, hangsúlyozta Székely István, és a képek kolozsvári kiállítása is még csak az első lépések egyike.
A kiállítást a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) szervezte, amelynek főigazgatója, Hóvári János fontosnak tartja Erdélyben is bemutatni az erdélyi művészek Magyarországon fellelhető képeit. A tavalyi Plugor Sándor-kiállítás után ez már a második, amely azzal a céllal jött létre, hogy valamennyire újraalkossa a töredékessé vált erdélyi értékvilágot, amelynek darabjait nemcsak évszázadokkal ezelőtt, hanem a 20. században is széthordták a szélrózsa minden irányába – mondta Hóvári János. A két intézményvezető pedig már ezen a megnyitón ígéretet tett arra, hogy újabb közös tárlatokat fognak létrehozni a Bánffy-palotában, amelyet 51 éve épp azért alakítottak múzeummá, hogy az erdélyi művészeti értékek összességének otthonává váljon.
