Az esztergomi bazilika látogatásával kezdtük a hajóstúra negyedik napját. Ha már a város belsejében kötöttünk ki előző este, egy embert próbáló nap végén, próbáltuk könnyedebbé tenni a következő napot némi turistáskodással.
A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyház látogatását már nagyon várta az Egy hajóban evezünk túra csapata, hiszen ez volt az első nap, amikor az evezésen kívül más tevékenység is színesítette a kalandunkat. Csak arra nem számítottunk, hogy ilyen sok lépcsőn vezet majd az út a pihenéshez. Viszont elszántak voltunk, és miután belülről megcsodáltuk az épületet, a kupola felé vettük az irányt temérdek lépcsőn át. Néhányunkat kissé meglepett, hogy éttermet is találtunk a bazilikában, de be kell vallanunk, pazar kilátás várta a helyiség vendégeit.
Miután a magasból megcsodáltuk Esztergomot és kilépcsőztük magunkat, beszálltunk hajóinkba, a Vörös Kutyába és a Toportyánba, majd útnak indultunk Visegrád irányába. Az eddigi napokhoz képest példátlanul, az egész napos napsütés mellett, nemhogy felhő, de még enyhe szellőcske sem tévedt felénk. Ennek ellenére hősiesen helytállt a legénység, és a tervezett időben kikötöttünk, hogy megebédeljünk. A kikötésnél ellenőriztük, hogy ne legyen semmilyen darázsfészek a környéken, ezért a nap folyamán senki sem sérült meg.
Mivel az előző nap hosszasra sikeredett, eldöntöttük, hogy tanulunk belőle, és a két és negyed órás ebédszünetet rövidebbre fogjuk. Ehhez képest öt perccel rövidebb is lett, és ezt teljesítményként könyveltünk el.
A nap folyamán két kajakos is egészen közel evezett a hajóinkhoz, és érdeklődött a túránk felől. Az egyik úr a benyomását is megosztotta velünk: „Milyen szép, ahogy egyszerre eveznek! Én még ilyet nem láttam, pedig hatvan éve a Dunán vagyok.”
Estére Tahitótfalu közelében, a Torda-sziget mellett kötöttünk ki. Amíg a hölgyek finom vacsorát főztek, az urak felállították a vikingsátrakat. Némi útbaigazítás következett a túravezetőtől, aztán a legénység jóízűen elfogyasztotta Morgan kapitány könnyeit. Meg kell állapítanom, talán ezért, talán nem, de a negyedik nap estéjén példátlanul hosszas és sokszínű beszélgetéssel zártuk a napot.
A krónikás
Kelt: csütörtök, augusztus 17.
A projekt a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. támogatásával jöhetett létre.
