Kora délutánra már bevackolták magukat a Farkas utcai lakói, hogy szélesre tárt sátraik előtt fogadják a betérőket. Hiába az új helyszín, hiába növekedik a fesztivál, és vele együtt a kínálat, a Farkas utca még mindig a magyar napok szíve és lelke.
Életem első vásári forgataga, ami mögött látni a tudatos felépítést, és ez valami furcsa megnyugvással tölt el. Ha el is veszek időközben a részletekben, mert bizony ennek megvan az esélye, akkor is megtalálom azt, ahova eredetileg indultam. Mert a céltalan bóklászásra már egyre kevesebb a lehetőség. A különböző szervezetek sátrai a maguk gazdag programkínálataival mint valami stratégiai támaszpontok, úgy szövik át az egész utcát a Babeş–Bolyai Tudományegyetemtől a református templomig. Ha el akarok jutni A-ból B-be, és pedig megéri az erőfeszítést, mert az út végén színes puffokkal és raklapokkal telerakott pázsit vár, útba esnek a kézműves standok és a megfelelően elhelyezett sörsátrak.
Kolozsváron a bóvli már akkor kiment a divatból, mikor először erre jártam, valahogy sohasem kellett gyerekkorom giccses, pörgős, zenélő és világító portékáival találkoznom. És habár sohasem hiányoltam, még egy évben sem köszönt vissza ennyire ingergazdag látvány a polcokról, miközben az ízlésesség és természetesség határát egyáltalán nem lépik át.
Ha lajstromba kéne venni a legjobb dolgokat a Farkas utcában, nehéz dolgunk lenne. A hely igazi varázsa abban rejlik, hogy bármikor indulunk el, mindig valami ismerős arcokba botlunk, akikkel talán pár órája váltunk csak el, de az is lehet, hogy évek óta nem láttuk egymást.
Az megjegyzésre érdemes, hogy ha délután kettőkor indul el az ember, elkerüli a kígyózó sort a Szelykei Lángosnál. De az is garantáltan megmelengeti a szíveket, hogy a flowerstick-őrület újra bontogatja szirmait. Az egészen apró gyermekektől a szomszédos standnál áruló néniig mindenki behódolt már, és ez még csak az első nap.
Ugyanakkor a Farkas utca meghosszabbításánál ott a könyvvásár, az egyetem árnyékába pedig az antik tárgyaikkal álltak ki az árusok, megidézve az ószer hangulatát. De nem lehet szó nélkül elmenni a különböző múzeumok és szervezetek interaktív foglalkozásai, és a Paprika, illetve Kolozsvári Rádió rögtönzött stúdiói mellett sem.
Az esti órákban pedig két színpadon is koncertek lesznek. Ma például az Evilági és a Magyarbikali gyermekzenekar szórakoztatja a kicsiket, de a Magyar nóta, Revü és Operett kedvelői is meghallgathatják kedvenceiket.
Simó Helga
