Egyre izmosodnak a kolozsvári sakkozók, hisz a III. Erkel Ferenc Kolozsvári Sakknapokon három döntetlen is sikerült elérjenek Almási Zoltán nagymesterrel szemben. Az előző két kiadáson csupán egy döntetlenre futotta Polgár Judittal szemben.
Ötévesen tanult meg sakkozni, nyolcéves kora óta játszik versenyeken, és ha most kezdené el a sakkot, nem biztos, hogy megszeretné, mivel ég és föld a különbség a mai és a gyerekkorabeli sakk között – mondta Almási Zoltán nagymester a szimultánt megelőző közönségtalálkozón, ahol kiderült: a sakk egész életét végigkísérte, így soha nem gondolkodott gyerekfejjel azon, hogy mi is legyen, ha felnő. A nyolcszoros magyar bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes sakkozó a 2707-es Élő pontjával jelenleg a legmagasabban jegyzett magyar játékos, aki ha olyan lehetőségekhez jutott volna, mint Lékó Péter és Polgár Judit, akár a világbajnoki címért is mérkőzhetett volna. Mivel a háta mögött nem állt olyan menedzsment, mint pályatársai esetében, és szerényebb anyagi erőforrásokból gazdálkodhatott, ezért kevesebb szuperversenyre hívták. Él benne a kérdés, hogy azon feltételek mellett mire jutott volna, de így is elégedett pályafutásával. „Sakktehetségem már egész kiskorban megnyilvánult, viszont kevésbé vagyok szorgalmas, sosem szerettem a végeláthatatlan elemzéseket” – fogalmazott.
Almási ma már inkább félprofinak vallja magát, 2-3 éve kevesebb időt fordít a sakkra, ami egyre inkább háttérbe szorul az életében. „Nem csinálnám 50-60 éves koromig, egyre inkább távol maradok a stresszel járó nagy versenyektől” – mondta. Hozzátette: a sakkhoz szükséges képességeket, készségeket – koncentráció, logika, matematika – az élet számos területén nagyon jól lehet kamatoztatni.
Arra a kérdésre, hogy mi a különbség egy nagyon jól játszó nagymester és a szupernagymester között, Almási azt mondta: utóbbiak akkor is stabil szintet hoznak, amikor gyengébben játszanak, és nagyon keveset hibáznak. „Kevés szuperversenyen vettem részt, jó lett volna több ilyen jellegű megmérettetés, sokkal többet játszani a legszűkebb elit tagjaival” – fogalmazott a nagymester, aki megjegyezte, más sportágakhoz hasonlóan az elit sakk is ma már üzleti alapon működik. Az orosz nagymestereket sosem kedvelte, mivel a legutolsó percig küzdöttek, példaképei között viszont két orosz világklasszis is van: Vlagyimir Kramnyik és Anatolij Karpov, valamint az indiai Visuvanátan Ánand.
A számítógépes sakkprogramokról azt gondolja, hogy azok megölték a sakk szépségét. „Annyi tudás halmozódott fel a sakkban, hogy ha összeadjuk az összes többi sportágban felhalmozott tudásmennyiséget, együttesen sem érik el a királyi játékban lévőt” – jegyezte meg Almási, aki már a civil életre készülvén egy tuningcéget üzemeltet, és az eddig hobbiként űzött autószerelés, tuningolás lassan átveszi a sakk helyét az életben. A sakktól viszont soha nem fog elszakadni – mondta.
