A magyar napok a viszontlátások, találkozások helyszíne, az a rendezvény, ahol különböző térségből gyűlnek össze az emberek.
Éppen ezért volt tökéletes alkalom a pénteki nap arra, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar tagozata megszervezze a Magyar Szakosok III. Nagytalálkozóját. Dr. Egyed Emese egyetemi oktató az ötletgazdája a rendezvénynek, mely immár harmadik alkalommal nyújt remek lehetőséget a generációk közti szolidaritás erősítésére, arra, hogy emberileg és szakmailag is összefogja a magyar szakosok közösségét – mondta el dr. T. Szabó Levente, a kar dékánhelyettese nyitó beszédében. Dr. Berszán István a magyar szakosokra jellemző szellemi igényesség és a sokféleképpen gondolkodni tudás eszméjére építette köszöntőjét, hatékony összefogást kívánva, míg dr. Benő Attila a folytonosság gondolatát emelte ki, kitérve a találkozás és eszmecsere értékességére.
A megnyitó beszédek után dr. Orbán Jolán, a Pécsi Tudományegyetem oktatója tartott szakmai előadást Az ember tragédiájának dekomponálása – Eötvös Péter apokrif operái címmel. A sokak számára ismert Madách-mű zenei átiratairól szóló előadás az intermedialitásról való gondolkodás jegyében született. Megtudhattuk, hogy Eötvös Péter három átiratot készített a drámának, ebből a legfrissebb a bécsi Paradise Reloaded (2013). A zeneszerző nagy szeretettel használ fel irodalmi műveket, és bár nem írt magyar operát, ma is nagy az irodalmi, zenei hordereje apokrif műveinek. A pörgős előadás alatt szóba került, hogyan fogadta a német közönség a művet, és rádöbbenhettünk arra – ha eddig még nem sejtettük magunkról –, hogy milyen kemény munka áll egy operaátirat hátterében. A színpadi műveknél ugyanis a zeneszerző feladata megadni a haladás ritmusát, ráadásul Az ember tragédiája esetében külön nehézségekbe is ütközhet a mű összetettsége miatt. Természetesen rengeteg résztéma került tárgyalásra az előadás folyamán, például anyaságról, a nő teremtéséről és a költészet, dal szerepéről a szövegben.
Az összetett előadást egy közös kávézás, beszélgetés követte az udvaron, ahol a különböző évfolyamok végzettjei újra találkozhattak évfolyamtársaikkal, tanárok és diákok köszönthették egymást, és nosztalgiázhattak vagy akár jelenlegi kutatásokról érdeklődhettek. A kötetlen beszélgetést 12 órától irodalmi felolvasás és beszélgetés követte a magyar nyelv és irodalom szakot végzett írókkal, költőkkel. A dr. Balázs Imre József által vezetett beszélgetésen különböző évfolyamokról vettek részt meghívott alkotók, és visszaemlékeztek kortársaikra, az egyetemi évekre, pályájuk kezdetére és a magyar szak szerepére ebben.
A legtöbbek által politikusként ismert Markó Béla költő számára a nyitást, a nagyvilágot jelentette az egyetem, hiszen Kolozsváron az iratkozáskor járt először. Visszaemlékezett az irodalmi körökre, melyekre annak kivetüléseként tekint, amit az egyetemen kaptak, hiszen itt ültették az elméletet gyakorlatba. A későbbiekben a saját évfolyamára emlékezve elmondta, hogy az ő nemzedéke az elveszett vagy félbehagyott nemzedék, ugyanis kortársai közül többen fiatalon meghaltak vagy nagyon korán elhallgattak. Bár 1970-ben (csupán két évvel a ’68-as liberalizáció után) úgy jött egyetemre, hogy nyílik a világ, ez volt az illúzió, 1974-ben úgy távozott, hogy zárul a világ. Egy későbbi körben az általa írt tankönyvről is beszélt, melyet 3 év után betiltottak, és elmondta, talán arra a legbüszkébb, hogy ezt megírta.
Fekete Vince költő az Előretolt Helyőrségre emlékezett vissza, hogy mennyi fiatal és tehetséges ember gyűlt itt össze. Minden héten találkoztak, olvasták egymás szövegeit. Egy plusz, második egyetemnek nevezi ezeket az alkalmakat, amikor egymás munkáit bírálták. A beszélgetés folyamán azt is elmondta, számára a könyvtár és tanulás évei voltak az egyetemi évek. „Megittunk egy üveg bort, de ez ritka alkalom volt, csak vizsga előtt” – mondja el, a közönség meg kicsit átérezve nevet. A költő azt is elmondja, az évfolyamtársakkal egymást megismertették a kortárs irodalommal. Éppen ezért ha megjelent egy új vers, rögtön rájöttek, ha a szerzője valahonnan átvett részeket, esetleg parafrazált.
Lövétei Lázár László elmondása szerint a többiekhez képest más helyzetben volt, hiszen míg ők tudták, hogy irodalmárok lesznek, ő először a műszaki egyetemre iratkozott, ahol kijárt három évet, majd váltott. Elmondta, a felvételire rengeteg verset tanult meg (több mint 300-at), és azt is bevallotta, hogy egyszer megbukott, mert éppen akkor mentek az amerikai focimeccsek, és a vetítéseket nézte. Az egyetemi oktatásról beszélve a kortárs versek fontosságára tért ki.
Szilágyi Júlia egészségügyi okok miatt nem tudott jelen lenni a beszélgetésen, így Balázs Imre József mutatta be röviden. Megtudhattuk, hogy bár esszéíróként ismerjük, a 2014-es Álmatlan könyv memoárjának köszönhetően a prózaírók sorában is megjelenhet. Ezután a moderátor tolmácsolásában hallhattuk Keringünk? című szövegéből. Őrnagy vagy professzor elvtárs, kihallgatás és beszervezés, a korról sejtet hű képet a személyes hangvételű mű, mely egyben valamilyen formájú elszámolásnak is tekinthető. A mi szívünkre pedig virágkoszorú nőtt.
Gödri Csilla
