A Sétatérre költözött az örömfőzés, és ez mindenkinek jól esett.
Békebeli piknikhangulat költözött a Sétatér Fürdő utcai sarkába, ahova idén a magyarnapos örömfőzés költözött az Apáczai Líceum udvaráról. Bár idén kevesebb baráti társaság jött el főzni, a hangulat talán még oldottabb volt, mint a Fakanalak táncának korábbi kiadásain egyszerűen amiatt, hogy az árnyéktalan iskolaudvar aszfaltját felváltotta a Sétatér zöldje.
Reggel kilenckor gyújtottak az üstök, illetve egy nyárs alá, amelyen egy malacka pirulgatott egészben és egész lassan. Az örömfőzők gyakorlatilag két táborra oszlottak: bográcsgulyásosokra és gombócosokra. A levendulás csapat jelentett tényleges kivételt, mert ők színes virágokkal kidekorált tonhalkrémes szeleteket kínáltak. A kolozsvári városi RMDSZ-csapat lecsót főzött. Kondérjukban nem a hús kapta a főszerepet, de a végeredmény hasonló: hús sok zöldéggel.
A kisjenői mintások hosszú tokánya sok lével oldotta a húst, a bonanzások viszont tömény zsírban utaztak: tepertőt sütöttek. Az RMDSZ elnöksége tényleg nem törte össze a paszulyt, ahogy arra ígéretet tett: óriási árnyékoló sátruk mellett mintegy 200 adag babgulyás készült egy akkora kondérban, amelyben akár fürödni is lehetne. Mellette villanymotor forgatta egyenletes lassúsággal a nyársra tűzött malacot. Az állatot nemcsak karóba húzták, hanem pironkodása elején hosszú nyelű sütővillával jól meg is szurkálták, hogy adja le szépen a zsírját. Egy standdal arrébb a disznónak a csülkeit vették kezelésbe: előbb gázlángnál epilálták, majd késsel alapos manikűrt (vagy inkább pedikűrt) hajtottak végre rajta, hogy tisztán és ápoltan lépjen bele a bográcsba.
A főzést nem lehet elkapkodni, főleg ha ipari méretekben történik. Az étvágyat különösen gerjesztő várakozást a felnőttek számára népzenészek enyhítették, a gyerekeket lefoglalta a szaladgálás.
A korán megéhezőket a zsíros kenyeret „főző” csapat mentette meg, a vegákat a baptista gyülekezet és a Kolozsvári Rádió csapata: mindkettő gombócot készített. Míg a rádiósok kisméretű, de habos állagú túrógombócokkal traktáltak, addig a kősziklások azt a célt tűzték maguk elé, hogy ma meggyúrnak és kifőznek 900 szilvás gombócot. Ők lettek a szomjasok mentőangyalai is kétféle limonádéjukkal, amely elől egyszer sem fogyott el a sor.
Bár a húsok lassabban puhultak, ahogy az örömszakácsok késznek nyilvánították a gulyást, rögtön felfejlődött a sor az illető kondér előtt, és ott is maradt, amíg a bográcsok ki nem ürültek. A fakanalazók igazi otthonra leltek a Sétatéren.
