Egész kiskorától kezdve hiperaktív volt, folyton a levegőben csüngött, mondták is a szülei, hogy kezdeni kell valamit Katival – elevenítette fel gyerekkori emlékeit a négyszeres olimpiai bajnok tornász, Szabó Kati, akit Killyéni András sporttörténész és Bodor László, a Sportolimpia elnöke kérdezett. Az egykori kiválóság Zágonban született, Kovászna és Brassó érintésével az onești, majd a dévai tornaiskolába került, ahogy a Károlyi házaspár, majd Octavian Belu voltak az edzői.
A kezdeti időszakban elmondása szerint az volt a legnehezebb, hogy nem beszél románul. „Amikor először találkoztam Károlyi Bélával, feltűnt, hogy nagy, magas ember. Bentlakásban laktunk, a napjainkat a tornaedzések töltötték ki, Déván napi 7-8 órát edzettünk. Iskola pedig két edzés között volt. Károlyi nagyon szigorú ember volt, tudta, mit akar, és határozott elképzelései voltak. Nem szeretett veszíteni, én sem” – fogalmazott Szabó, aki legnagyobb ellenfeleinek az oroszokat tartotta.
Az 1984-es Los Angeles-i olimpiára úgy készültek, mint bármelyik más versenyre, nyerni akartak. „Az olimpia csodálatos, elmagyarázhatatlan élmény volt. Minden sportoló legfőbb célja, hogy az olimpián részt vegyen. A négy arany közül a gerenda volt a legkönnyebb, az ugrás már keményebb dió volt, és az egyéni összetettben szerzett ezüstérem volt a legnehezebb” – idézte fel a legnagyobb ellenfelével, az amerikai Mary Lou Rettonnal vívott csatáját, aki az időközben disszidált Károlyi Béla tanítványa volt. Az aranyérem sorsa 0,05 ponton múlt, sokan úgy vélik, Károlyi Béla befolyásának volt köszönhető az amerikai arany.
A másik romániai tornászlegendával, Nadia Comăneci-csel tartja a kapcsolatot, találkozni is szoktak különböző hivatalos alkalmakkor, ám a tornáról, a szerzett aranyak számáról soha nem beszélnek, és Szabó elmondása szerint immár nem is fognak. Mary Lou Rettonnal viszont az ezüst óta barátnők lettek, ám a tornáról vele sem beszélgetnek. Nem tudja, hogy hány darab tökéletesen végrehajtott, tízes gyakorlata van, a statisztikák szerint 1983 és 1984 között 17 alkalommal kapott maximális pontszámot. Az olimpia után még jött három világbajnokság, aztán kissé megunta a tornát, fejben nagyon elfáradt, és a konkurencia is erőteljesen jelentkezett, így úgy döntött, hogy befejezi. Huszonöt éve Franciaországban él férjével és két gyermekével, ahol egy helyi tornaklub edzője.
Az 1983-as budapesti világbajnokságra élete egyik legszebb élményeként emlékszik vissza. „Úgy fogadtak, mintha ott születtem volna. Csárdást táncoltam, a közönség nagyon szeretett, ráadásul édesanyám is ott ült a nézőtéren. Mind a mai napig nem tudom, hogyan jutott el Budapestre” – mondta Szabó, akinek soha nem fordult meg a fejében, hogy egy külföldi verseny után disszidáljon.
„Mind Károlyi, mind Belu magas volt, bajszos, és nyerni akartak. Edzőként mindketten nagyon értették a dolgukat. Szigorúság nélkül semmit nem lehet elérni, és durvának is kell lenni, ám ez nem mindenki esetében működik. Azt sem tudtuk, hogy mi az ünnep, mi a hétvége, az év minden napján edzettünk vagy versenyeztünk. Szüleink néha meglátogathattak az edzőközpontban” – magyarázta. Arra a kérdésre, ha valaki garantálná, hogy a gyermekéből 10 év alatt olimpiai bajnokot farag a dévai módszerekkel, akkor elengedné-e, Szabó egyértelmű nemmel válaszolt. „Ma már más világot élünk. Kell a keménység, de én edzőként más szempontból vagyok kemény. Előfordult néhányszor, hogy kértem édesanyámat, vigyen haza az internátusból, de mire odaért, már minden rendben volt, maradtam” – mondta.
A beszélgetésen elhangzott, 2018 januárjában egy könyv fog megjelenni Szabó Kati életpályájáról, amit Csinta Samu és Miska Brigitta jegyeznek.
