Kolozsvár jelképes tereinek története királyi várossá válásnak pillanától kezdődik. Változó hatalmak, etnikai és vallási összetétel mentén alakultak a történelem során – derült ki Lönhárt Tamás Szimbolikus terek változása Kolozsváron című előadásából, amely A BBTE Magyar Történeti Intézet nyílt napján került megrendezésre.
Az előadás történelmi keretbe helyezte a párhuzamos főterek kialakulásának hátterét. Nem csak arra kaptunk választ, hogy miért jött létre három párhuzamos tér egyetlen városban, hanem arra is, hogy a dinamikusan váltakozó korszakok és rendszerváltások milyen meglepő fordulatokat hoztak magukkal, illetve, hogy milyen funcióváltásokon mentek keresztül a terek.
A Szent-Mihály tér építése már Mátyás király idejében befejeződött, amikor a várost még nem etnikai, hanem vallási tagoltsága határozta meg.
Később a nemzeti dinasztia erősítésnek céljából ide új szimbolius teret hoznak létre. Megépül a Mátyás szobor 1902-ben, s ezáltal vallási szerepe csökken.
A második tér Bocskai névre keresztelték, a második világháború alatt Hitler, majd Malinovszkij, Alexandru Ioan Cuza, Győzelem, végül pedig Avram Iancu nevét kapta. Ide épült színház, EMKE palota, igazságügyi palota, MÁV-palota, protestáns palota, kétágú templom és egy Bocskai szobrot terveztek a közepébe, de közbejött az 1920-as impériumváltás. A román vezetőség felépítette az ortodox katedrálist. Melynek következtében 1940 és 1944 között a magyarok egy gigantikus nemzetiszín lobogót emeltek, hogy a színházból kijövők ne lássák azt. A zászló helyére 1945-ben a szovjet hősök obeliszkje, majd annak helyére Gheorghe Funar idején az Avram Iancu szobor került.
1968 és 1989 között Kolozsvár lakossága megduplázódott, a megyén belülről érkező szelektív betelepítés folytán. Ekkor kétszereződött meg a románok aránya, míg a magyar lakosságé változatlan maradt. A német és zsidó közösség száma pedig drasztikus csökkenésnek indult.
A lakónegyedek építése a belvárosban is éreztetni kezdte hatását, amikor olyan szocmodern épületeket emeltek, mint Telefonpalota, a pionírház vagy a Napoca szálló. A Főtér azonban megmenekült, és helyette egy harmadik tér kialakítására került sor, ahol ma Vitéz Mihály szobra magasodik fölénk. Kezdetben arra szolgált, hogy felvonulásoknak, nagy tömeggyűléseknek adjon helyet. Arról vált híressé, hogy az itt tartott beszédében Nicolae Ceauşescu, 1974-ben itt nevezte először a várost Cluj Napocának, amelyet azóta is visel.
