Ha nem esik jól látni, hallani az erőszakot, a nyúlkálást, a beszólást, jusson eszedbe, mennyire eshet ez jól az áldozatnak.
A nők elleni erőszak mindannyiunk ügye, férfiaké és nőké egyaránt: nemcsak politikai és intézményi, hanem teljes társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy segítsünk a bántalmazottakon, és visszaszorítsuk az erőszak kultúráját – erősítették meg vasárnap délután a TIFF Házban azon a beszélgetésen, amelyet az RMDSZ Nőszervezete kezdeményezett. Ők vállalják fel és hangosítják ki ezt a problémát, amely amennyire súlyos, elterjedt és része a mindennapjainknak, legalább annyira nem merünk és tudunk beszélni róla. Mert ismerős és ismeretlen személyek és családok magánéletét, legintimebb viszonyait érinti, amelyekbe illetéktelennek vagy kényelmetlennek érezzük beleszólni.
Romániában évente 200 nő hal bele családon belüli erőszak következményeibe, átlagosan fél percenként vernek meg egy nőt az országban, és felmérések szerint a nők egyharmada esett már áldozatul verbális, fizikai vagy szexuális erőszaknak. Ha pedig Romániában 600 ezer magyar nő él, akkor a statisztika szerint legalább 200 ezer magyar nőt ért már bántalmazás – ez a felismerés vezetett oda, hogy a Nőszervezet Csép Andrea kezdeti terve alapján idén március 8-án elindítsa tudatosító kampányát – árulta el Hegedüs Csilla, a szervezet alelnöke.
A figyelemfelhívásnak már most van eredménye, részletezte Csép Andrea parlamenti képviselő: annak ellenére keresi meg őt segítségért egyre több bántalmazott nő, hogy ő nem szakember, csak segít a nőknek kapcsolatba lépni a valóban segíteni tudó személyekkel. Vagyis nő azoknak a száma, akik már mernek segítséget kérni. Emellett a politikusok olyan törvénymódosításokkal tudnak segíteni, amelyek jobban védik az erőszak áldozatait. Romániában például 2001-ig olyan törvény volt érvényben, amely a nemi erőszakot elkövető férfit mentesítette a büntetés alól, ha feleségül vette az áldozatát – döbbentette meg a hallgatóságot László Éva pszichológus, az Artemis – Nők az Erőszak Ellen Egyesület munkatársa. Vagy például a törvénykezés nem ismerte el a férfiak ellen elkövetett szexuális erőszakot.
Be szeretnék vezetni a sürgősségi távoltartási rendeletet, mert ugyan már most is létezik távoltartás, de azt a hatóságnak a kérvény benyújtása utáni 72 órában kell elbírálnia, amely alatt a bántalmazó fél még agresszívebbé válhat. Ehelyett az volna az ideális, ha a hatóság azonnal kiszállna, és eltávolítaná a bántalmazót. Egy másik módosítás szerint az agresszor családtag elleni büntetőeljárás automatikusan folytatódna a második bejelentett bántalmazás után, jelenleg ugyanis az eljárás leáll, ha a felek bíróság előtt kibékülnek.
Sokszor pedig azért békülnek ki, mert a nők és gyermekeik anyagilag függnek a bántalmazótól, vagy a családi kasszából kellene kifizetni a büntetést, vagy attól tartanak, családfenntartó nélkül maradnak, ha elzárják a férfit. A módosítások elfogadására jó esély mutatkozik, mondta a parlamenti képviselő, mert 70 képviselő írta alá, nagy az informális támogatottsága a parlamentben, viszont a parlamenti jogalkotás időtartamát nem lehet megjósolni. Lobbizni fognak a pártok és a parlament két házának vezetőinél, hogy minél gyorsabban tűzzék napirendre.
Rendelet írja elő azt is, hogy a helyi és megyei önkormányzatok olyan menhelyeket hozzanak létre és tartsanak fenn, ahova a közvetlen veszélyben lévő nő és gyermekei mehetnek, ha rokonok és barátok nem tudják őket befogadni, mégis nagyon kevés az ilyen központ, nyolc megyében pedig egyáltalán nincs, tudtuk meg. Többek között azért sincs, mert költségvetési keretet nem rendeltek az előírás mellé. A nők bántalmazása viszont annyira elterjedt, hogy a létező központok, segítő szervezetek, szociális munkások nem győzik, László Éva szerint országos szinten kellene erős intézményi hálót létrehozni, amely bárhol az országban elérhető kellene legyen.
Mindeközben nagyon komplex és költségigényes is a segítségnyújtás a bántalmazottaknak: egyszerre kell megoldani egy sor orvosi, jogi, szociális, munkaügyi vagy épp oktatási kérdést, ha a nő gyermekeivel együtt, gyakran egy szál ruhában kénytelen elmenekülni otthonról. És úgy kell tudni segítséget nyújtani, hogy a bántalmazott családtagok mindennapi élete folytatódhasson a válságos napokban és a talpra állás hosszas folyamata alatt is: tudjanak munkába, iskolába járni.
A legnagyobb érzékelhető változás 18 év alatt az, hogy a rendőrség ma már komolyan veszi a családon belüli erőszak jelentését, biztatott a pszichológus, Abban is változás érzékelhető, hogy az áldozatok egyre gyakrabban jelentik a bántalmazást már az első látható nyomot hagyó erőszakos cselekedet után, vagy elmondják a sürgősségi osztályon, ahonnan az orvos irányítja őket segítő szervezethez, intézményhez.
Aki bajban van, vagy bajt észlel, az hívja a 112-es sürgősségi hívószámot, vagy ha nincs közvetlen veszély, forduljon a családok ellátásában bármilyen szinten résztvevő intézményekhez, például a gyermekvédelmi hivatalokhoz, önkormányzatok szociális osztályaihoz, ahol tudják, milyen jellegű segítségnyújtás elérhető az illető településen – mondta László Éva. Mivel az intézmények túlterheltek, jó, ha az áldozat olyan bizalmi személyhez tud fordulni, aki egyből be tudja fogadni, meg tudja hallgatni, és nem hibáztatja a bántalmazottat, hangsúlyozta a szakember.
