Már egyetemistaként is vonzottak a volt Marianum (ma Bölcsészettudományi Kar) épületének apró zegzugai, titkai. A 9. Kolozsvári Magyar Napok első korzós sétája pedig remek lehetőséget nyújtott arra, hogy az öt évem alatt felgyűlt kérdéseimre választ kapjak, és igazán lássam is azt, ami az épületben és udvaron körülvett.
A séta elején idegenvezetőnk összefoglalta a Horea/Ferenc József út 31. rövid történetét: hogyan és ki álmodta meg a szecesszió stílusjegyeit viselő, H alakú épületet, a sétálók megnézhették a látványtervet és az épület alaprajzát, illetve régi képeket az épületről. A Marianum egyházi iskolaként működött az 1911-es évektől, amikor felépült, magára vállalva a leánynevelés ügyét, a séta vezetője azonban azt is elárulta, hogy a lányok eredetileg nem is azt tanulták, mint a fiúk akkoriban.
A séta alatt rengeteg információval gazdagodhattunk, én meg volt bölcsészkaros hallgatóként azt éreztem, egy teljesen más épületben járok – visszautaztam 20. századi a leányiskolába. Szerre bontakozott ki a szemünk előtt az épület számos titka és furcsasága, a multifunkcionális díszteremtől (avagy tornaterem, imaterem), a kápolnán át, a kis, faragott formákig. Lelki szemeim előtt láttam, hogy a lépcsőknél hiányzó kék csempék helyén hogyan tátonghatott az a szőnyegbombázás utáni lyuk ott, ahol a falat később restaurálták, de a csempék helyére már nem került semmi. Rácsodálkozhattam arra, hogy a korlátokon stilizált emberi arcok – mosolyok – fonódnak egybe, hogy az épület oldalán faragott baglyokat találhatunk, ha jó ablakon lesünk ki, és hogy az iskolanővérek akkori szállásának teraszát kis szörnyek támasztják-védik alulról.
Nemcsak az épület, de a kor és az iskola egy-egy részletére is rávilágított az igencsak felkészült sétavezetőnk, aki két folyosó között még kérdésekre is válaszolt. Így megtudhattam, hogy a volt iskolaépület (A szárny) és az internátus (B szárny) között azért van fél szintnyi különbség, mert emelkedik a telek, így ehhez igazodtak az építők, és most már tudom, hogy a földszint jobb oldalán levő „titkos kert” funkciója az volt, hogy fényt engedjen a folyosóra és a termekbe. A hangulatos séta végén egy-egy képeslap formájában a Marianumot is hazavihettük emlékbe – a Korzo Egyesület jóvoltából.
KMN-PRESS – Gödri Csilla
