Kuncz Ödön személye nagyon fontos számunkra, hisz amellett, hogy a magyar jogtörténelem egy megkerülhetetlen alakja volt, precízen megörökítette családja, ezen belül is Kuncz Aladár életét – mondta H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó vezetője a Kolozsvári Magyar Napokon, ahol Kuncz Ödön Emlékirat című kötetét mutatták be. Elhangzott: a több mint 2000 oldalt kitevő hagyatékot Kuncz Ödön unokája, Kuncz Magdolna őrizte meg, a szerző e szövegek alapján írta meg emlékiratait.
Juhász Andrea irodalomtörténész a kötet egyik erényének azt nevezte, hogy általa kiszélesedik, élővé válik a 20. század eleji, Kolozsvárról szóló ismeretanyag. A Kuncz családban az apa, Kuncz Elek pedagógus, a kolozsvári tankerület főigazgatója volt a kulcsfigura, aki egyedül nevelte öt fiú- és három leánygyermekét. A gyerekek számára alapvető fontosságú volt az oktatás, a tanulás, Aladár és Ödön tanulóéveik alatt számos belföldi és külföldi ösztöndíjban részesült. „Az anya hiánya szerintem meghatározó volt Kuncz Aladár életében, aki másként dolgozta fel ezt, mint Ödön, aki a katolicizmusra és a székelységre édesanyja szerves örökségeként tekintett” – mondta a szakember. Hozzátette: a lelkiismeretesen tanuló joghallgató Kuncz Ödönt a tankerület is alkalmazta, és hogy elkerülje a nepotizmus vádját, háromszor annyit dolgozott, mint a kollégái. A tanulás és a hivatali munka mellett élénk társasági életet élt, a tánciskolában ismerkedett meg későbbi feleségével. A korabeli szokásoknak megfelelően vívni is tanult, kiváló vívóként tiszteletet váltott ki az úri körökben.
„Az emlékiratot gördülékenyen lehet olvasni, jól, dinamikusan, lényegre törően fogalmaz. A korabeli Kolozsvárról szóló emlékei Kuncz Aladár: Felleg a város felett egyes motívumait idézik” – jegyezte meg Juhász. Aladár és Ödön Budapesten is együtt laknak, ahol mindketten szorgalmasan és folyamatosan publikálnak, még ha más munkamódszerekkel is. Az első világháború kitörése mindkét életpályát megakasztja, hisz a modern magyar állam és kultúra elkötelezett értelmiségijeiként Aladárt civil internáltként Franciaországban tartják fogva, míg Ödön bevonul a hadseregbe, ahol mindkét kezét ellövik, sérüléséből később szerencsésen felépül. A háború után tovább tanít a Kolozsvári Egyetemen, majd miután nem tett esküt a román államnak, katonák vezetik ki az órájáról, majd munkanélküliként is tovább dolgozott tanulmányain. „Ha az állam is összedől körülöttünk, akkor is végezni kell a dolgunkat, ez a Kuncz Ödön öröksége” – fogalmazott Juhász Andrea.
„Kalandos volt a könyv születése, hisz a Kuncz Ödön Jogi Tudásközpont létrehozásáról szóló sajtóhír kapcsán keresett fel bennünket Kuncz Magdolna, aki megkérdezte, hogy érdekel-e bennünket Kuncz Ödön tekintélyes hagyatéka” – mondta Kisfaludi András jogászprofesszor, az ELTE általános rektorhelyettese. Hozzátette: az emlékiratok történelmi, irodalmi, művészeti és magánéleti vonatkozású írások, melyeket a szakmaiság, a tudományért való küzdelem jellemez. „Természetesen érdekelt a Kuncz-hagyaték, hisz jómagam is társasági jogot, értékpapír jogot oktatok, és abból tanultam a szakmát, amit annak idején Kuncz Ödön megírt. Teljesen véletlenül, egy fotó alapján derült ki, hogy az egyetemen is ugyanabban a szobában, ugyanazon a széken ülök, ahol Kuncz Ödön ült” – idézte fel a szerkesztési előzményeket Kisfaludi.
Elhangzott: érdemes volt kiadni azért is az emlékiratokat, mert a jogászi teljesítményt sokkal jobban megértjük, ha ezeket a gondolatokat is ismerjük hozzá. Kuncz Ödön szakterülete a kapitalizmus alapintézményei voltak, amikről azt gondolhatnánk, hogy egy nagyon érzelemmentes, racionális területe a jognak, de Kuncz ezeket a kérdéseket is nagyon személyesen közelítette meg. „Számára kifejezetten érdekes volt a szövetkezetek világa, ami nem tipikusan a kapitalista gazdaság alapintézménye, van benne valami közösségi, szolidáris, emberközeli. Ezt a gondolatot világosan megfogalmazza, de a részvénytársaságok működésében is meglátta a kisbefektetőt, akivel alaposan ki lehet babrálni, ha a jog nem figyel oda. Munkássága jelentős részben arról szól, hogy a megfogható, érzékelhető módon megjelenő befektető biztonságát próbálja meg garantálni. Ez a gondolat tette őt gyanússá a kortárs gyárigazgatók, az akkori rendszer vezetőinek szemében. A sors fintora, hogy a második világháború utáni rendszer számára sem volt vállalható a személye, mivel az előző korszakot képviselte, és mivel a részvénytársaságokkal is foglalkozott, az bűnnek számított a kommunizmus idején” – mondta Kisfaludi.
Az Emlékirat jogászok és nem jogászok számára is érdekes olvasmány. A jogi írásművekhez képest nagyon élvezetes, színes, irodalmi értékű. Az életrajzi és a fenti vonatkozások mellett pedig szinte felbecsülhetetlen értékű, a Pázmány Péter Tudományegyetemre vonatkozó történeti adalékok is szerepelnek a kötetben. Kuncz Ödön ugyan nem érte meg a 1989-es rendszerváltást, viszont munkássága nagy hatással volt a változást követő évtizedekre, és az ELTE jogi karán történő oktatásra” – összegzett Kisfaludi.
