Nyolc kisplasztikával avatta fel Nemes Csaba szobrász a Kolozsvári Magyar Napok legújabb helyszínét, az Uránia-palotát.
Hangulatvilágítás, mongol sámánének jellegű háttérzene, amit tízpercenként egy tükör összetörésének hangja dob fel, hét kisméretű agyagszobor körben, egy a kör közepén – így néz ki és hangzik Nemes Csaba szobrász kamarakiállítása, amellyel a Kolozsvári Magyar Napok idén először elfoglalta az Uránia-palota földszinti vetítő- és klubtermét.
„A tükröt mindenki szereti, a nézelődni vágyók és a kíváncsiak is. A jó műalkotás ilyen akar lenni. Szeretné, ha szeretnék nézni és látni is: hordozza felszínén a szépet és mélyében a titkot” — írja az Origo Kulturális Egyesület kiállításának szórólapján. Nemes agyagszobrai valóban hordozzák a felszínükön a szépet, a felszínes misztikumot pedig nem is annyira a drótburkát épp megrepesztő magzat (Előtte) vagy a saját testének többszörösét kitevő agyon trónoló pocakos, vén bohóc (Utána) hordozza, hanem ezek összefonódása a hangulatvilágítással és a Református Kollégium zenetanárainak köszönhető háttérzenével.
A szobrok kidolgozása minőségi, legalábbis egy laikus szemének. Ezt, a minőségre való folyamatos törekvést emelte ki megnyitó beszédében Kolozsi Tibor kolozsvári szobrász is, aki a reformkor híres és historizáló művészének, Zala Györgynek a szokását állította példaként, aki magával szemben annyira igényes volt, hogy akár el is pusztította már kész, átadott műveit, ha nem volt megelégedve a minőségükkel. A művész a minőség mellett az életet is kell, hogy szeresse, mondta Kolozsi, mert kétségbeesésből nem lehet alkotni.
Nemes Csaba Angyalkórusának a tagjai apait-anyait beleadva fújják a teremtés nótáját, amelyből ők maguk is születtek. Figuratív, illusztratív szobraihoz – ha nem beszélnének eléggé magukért – fiának, Nemes Zsoltnak a verseit társították, sőt a szobrok és a versek egymást is alakították, árulta el a megnyitó után maga Nemes Zsolt. Aki nem kertel A csellós című szoborhoz írt rövid versében sem:
„Hiánynak adtam jelentést, nem a jelentésnek hiányt.
Halálra adtam feledést, nem a feledésre halált.
Királynak adtam temetést,
meg a temetésnek királyt.”
