Felesleges a globalizációhoz pozitív vagy negatív érzelmeket kapcsolni, hisz egy tényről beszélünk. Az igazi kérdés az, hogy elszenvedői vagy alakítói akarunk lenni a globalizációnak – mondta Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő a Kolozsvári Magyar Napokon a Lokális és globális – értékek színeváltozása a 21. században című előadáson. Rácz Norbert Zsolt kolozsvár-belvárosi unitárius lelkész kérdésére Schiffer elmondta: a globalizáció kinyit egy sor kaput a kultúrák, társadalmak között, ez kifejezetten erősíti a párbeszédet, ugyanakkor felemészti a helyi szokásokat, hagyományokat.
Szerinte a kulcskérdés az, hogy mennyire öntudatos közösségek fogadják a globalizáció révén beáramló árukat és kulturális mintázatokat. Ha nagyon is tisztában vannak a hagyományokkal, és öntudatosan élik saját szokásaikat, akkor helyükre kerülhetnek a dolgok. „A kommunizmus bukása után a társadalmak saját öntudata meg volt törve, a kisebbségi sorsokra ez többszörösen is érvényes, rájuk nézve pusztítóbb a hatása ennek a szennyáradatnak. Figyeljük meg, mit okoz a globalizáció áradata a harmadik világban, Afrikában, ahol bizonyos szempontból évszázados lemaradásban vannak a fejlett közösségekhez képest, civilizációs lépcsőfokok választják el őket a globalizációs termékek kibocsátóitól” – fogalmazott Schiffer. Hozzátette: a gyarmatosítás saját öntudatában, biztonságérzetében megtört közösségekre ömlik rá a multinacionális cégek által, védtelenné téve így a közösségeket.
Az új eszmék, dolgok és a hagyományos, lokális rendszer közötti egyensúlyra vonatkozó kérdésre az expolitikus úgy reagált, hogy célszerű lenne helyükre tenni a fogalmakat. „A hagyomány számomra egy nyitott végű folyamat, amit folyamatosan alakítani kell. A hagyományt nem naftalinban kell őrizni, egy egészséges társadalom öntudatosan viszonyul hozzá. Téves a régi és az új szembeállítása. Kulcsfontosságú, hogy a hagyomány alakítása a nagy, multinacionális cégek révén történik, műanyag mázzal nyakon öntve, ami szétmállasztja, egyenmázba csomagolja az egymástól távol lévő közösségeket, vagy a helyben lévők alakítják a saját tradícióikat. Az újjal szemben nem szkeptikusnak kell lenni, az újra reflektálni kell” – mondta.
Schiffer szerint a globális nagyvállalatokat személytelen mechanizmusok mozgatják, a profit megelőzi az embert, a fő mozgatórugó a profitéhség. Lennie kell egy olyan pontnak, ahol az ember kimondja, hogy valami nem eladó, hisz ha minden eladó, akkor mi értelme van a létezésnek? A világon számos jó válasz született a globalizációra, például az ökofalvak, helyi pénz bevezetése, helyi kereskedelem. Fontos lenne megmutatni, hogy így is lehet közösséget építeni, hogy van reális alternatívája a globális kényszerzubbonynak. Személytelen mechanizmusoktól iránymutatásokat arról, hogy jó embernek lenni, az minden, csak nem emberhez méltó élet – fogalmazott.
Megjegyezte, hogy az erdők megóvása sarkalatos, hisz az nem szorosan ökológiai kérdés, hanem a táj védelme a kultúra védelmét jelenti. „A helyi, ősi kultúra szervesen egybefonódott a tájjal, ami az embert körülveszi. Továbbá fenn kell tartani a génmódosított élelmiszerek termesztésének tilalmát, génbankokban kell őrizni az ősi tájfajták magjait, nem szabad hagyni, hogy az ősi mesterségek a feledés homályába vesszenek” – mondta. Hangsúlyozta, hogy sem a régi, sem az új gyarmatosítás idejében nem kérdezték meg a helyi közösségeket, hogy akarják-e azt, ezért olyan globalizációra van szükség, ahol az ember előzi meg a profitot.
Schiffer szerint a nyugatnak, ezen belül is az Egyesült Államoknak nincs joga a demokráciaexportra, hisz ami ennek jegyében zajlott az elmúlt harminc évben, az nem volt más, mint újragyarmatosítás. Az erőforrások elrablásáról és kisajátításról szóltak, és a vége soha nem demokrácia lett, hanem még erőszakosabb konfliktusok. „Egy esetben gondolom, hogy kellő nemzetközi jogalap van beavatkozni szuverén államok belügyeibe, az pedig a népirtás. Más esetekben nincs relevanciája a világ csendőre szerepnek” – vélte.
Schiffer megjegyezte: fontos élesen különválasztani a multikulturalizmust és a kulturális sokféleséget. Utóbbira szükség van, a természetben is jól megfigyelhető, szükség van a kultúrák közti párbeszédre, megértésre és reflektálásra, ez viszont nem jelent végzetes összekeveredést. Erdélyben rengeteg a jó példa minderre – tette hozzá
