Hetedik évadját indította el a kolozsváriak számára már jól ismert Nyitott szemmel-sorozat. A Györkös Mányi Albert Emlékház zsúfoltságig megtelt. A nagyérdeműnek két apropója is volt arra, hogy ellátogasson a rendezvényre: az egyik, hogy megjelent a házigazda, Laczkó Vass Róbert, Nyitott szemmel című kötetének negyedik kiadása, valamint, hogy az est témája India titkokkal teli világa volt, a meghívottak pedig ehhez kapcsolódó élményeikről meséltek.
A Nyitott szemmel-könyvsorozat beszélgetéseket, interjúkat tartalmaz, legtöbbször utazókkal, világjárókkal, olyan személyekkel, akik megfordultak már más, távoli tájakon is, vagy van érdekes, megosztandó történetük. Egyszerű, hétköznapi emberek mesélik el élményeiket, kalandozásaikat. Előzetesben a szerző-házigazda ismertette, hogy a kötetben tíz beszélgetés kapott helyet, olvashatunk benne skandináviai történetekről, Himalája-expedíciókról, migrációt fejtegető témákról vagy akár humanitárius missziókról is.
A rövid könyvbemutató után a meghívottakon volt a sor, hogy meséljenek Indiában szerzett tapasztalataikról. Laczkó Kiss Judit újságírót kérdezte arról, hogy tudta-e újságírói szemmel nézni Indiát, hiszen az rengeteg alapanyaggal szolgálhat egy sajtósnak. Judit elmondta: az elején ő is így gondolta, de amikor megérkeztek, a döbbenettől és az impulzusoktól ő is európai, rácsodálkozó turistává vált. Hozzátette: nem lehet sem cikkben, sem fotóban, sem pedig videóban visszaadni azt, amit ott tapasztaltak. Bár készített fotósorozatot az ott élő emberekről, elmondta: az utca embere másképp viszonyul a turistákhoz. Szinte mindenki megengedte neki, hogy fényképezzen, közvetlenek, nyitottak és kedvesek. Rácz Norbert Zsolt unitárius lelkész ehhez csatlakozva elmonda: ott más az értékrend. Az emberek nyugodtak és kiegyensúlyozottak, miközben nyomor veszi őket körül. Hozzátette: a legérdekesebb és egyben legfurcsább megfigyelés volt a folyamatos kontraszt: a gyönyörű, turistákat vonzó, pompázó épületek mellett helyenként nyomor- és szegénynegyedek vannak.
Farkas Emőd, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka elmesélte, hogy ott egészen más az utcákon az élet, mint itthon. Indiában ott történik minden: árulnak, akár borotválkoznak, alszanak, sőt vannak kóborló tehenek is, akikkel nem törődik senki. Az európai ember számára meghökkentő lehet az ottani életmód. Egyfajta szervezett káoszban élnek, az utakon a forgalom is látszólag kaotikus, azonban mégis van benne egy rendszer. Nincsenek szabályok: a dudát folyamatosan nyomják, a nagyobb méretű autóknak elsőbbsége van.
Az ételekkel kapcsolatban elmesélték, hogy az európaiként nehéz megszokni az ottani étkeket, a rengeteg fűszer miatt. Azt tanácsolják, az utcán nem ajánlatos ételt venni, inkább az éttermeket próbálja ki az, aki oda látogat. Emellett a kötelező oltásokra is felhívták a figyelmet.
Akit még nem sikerült meggyőzni arról, hogy Indiába érdemes elutazni, annak Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című könyvét ajánlották. Farkas Emőd elmondta, ennek a kötetnek a hatására döntött úgy, hogy egyszer el kell mennie Indiába. Kiss Judit képes-szöveges beszámolóját itt olvashatják: https://kronika.ro/szempont/india-a-hihetetlen-latvanyok-otthona-egyhetes-bolyongas-a-del-azsiai-felsziget-kulturalis-es-emberdzsungeleben
KMN-Press – Tompa Réka
