A kolozsvári magyar sajtóélet helyszínei elnevezéssel zajlott vezetett séta szerda délelőtt Szabó Zsolt nyugalmazott egyetemi tanárral, a Szentimrei Alapítvány elnökével. A Mátyás király szülőházától induló csapat a belvárosban található egykori szerkesztőségeket vette górcső alá, megemlítve egy-egy útba eső, jelesebb kolozsvári irodalmi személyiség lakhelyét is. A Karolina teret érintve, az útvonal a Brassai utcába vezetett, ahol az egykori Minervának volt a székhelye, majd a Deák Ferenc utcán a Lapkiadó Rt. szerkesztőségeinek épületeit megtekintve a séta a vásári forgatagban pezsdülő Farkas utcán áthaladva az Egyetem utca főtéri sarkán zárult. A már délelőtti kánikulai forróság ellenére igen tartalmas programpontnak bizonyult e tematikus séta, melyből kiemelnénk pár elhangzott, fontosabb adatot.
A jelenlegi Montessori iskolában, a ferences kolostorban működött egykor a ferencesek és Kájoni János nyomdája, az óvári Bogner-féle házban pedig a Heltai Gáspáré. Az Erdélyi Helikon szerkesztősége, működésének tizenhat éve alatt (1928–1944) vándorolt Kolozsváron, az egyik a Szamos hídfőjénél található Benigni palotában volt egy rövid ideig, és a főszerkesztő Bánffy Miklós, az erdélyi magyar irodalom egyik fő mecénása jóvoltából a mai Nemzeti Bank épületében is székelt a kezdetek kezdetén, de a Király utcai Korda–Tholdalagi palotában is működött, mely ma a Babeș–Bolyai Tudományegyetem adminisztratív központja.
A séta egyik fontosabb állomása a Brassai utcában található régi Minerva nyomda épülete volt, amit hosszas pereskedés után sem sikerült visszakapnia a Szabadság napilapot is kiadó Minerva Művelődési Egyesületnek. Az 1920-ban a négy egyház közös megállapodása nyomán létrehozott központban számos szerkesztőség működött. Az épület emeleti részén voltak a szerkesztőségek, ahol többek között Reményik Sándor, Nyírő József, Dsida Jenő szerkesztette a Pásztortüzet, Gyallay Domokos szerkesztésében a Magyar Nép című néplapot. A hátsó részben a nyomda elköltözése után pedig művészek műtermei kaptak helyet. A mára igencsak elhagyatott állapotban levő épületben működő nyomdához magyar nyelvű tankönyvek nyomtatása is kötődik. Az iskolák tankönyvekkel való ellátása jó jövedelemforrásnak bizonyult, állandó bevételt biztosított a Minerva számára. A nyomda történetéről, tevékenységéről Tibori Szabó Zoltán nemrég megjelent monográfiája részletes összefoglalót nyújt e témában.
A szerkesztőségek, kiadók egyházi intézmények köré szerveződtek. A 89-es rendszerváltás után Tonk István vezetésével újjáalakult a református egyház Misztótfalusi Kis Miklósról elnevezett nyomdája, mely ma egyik központja a kolozsvári magyar sajtónak és könyvkiadásnak. Az unitárius kollégium épülete szintén ilyen központ volt unitárius egyházi vonatkozásban. Az egyetemi lelkészségen, a piarista templom szomszédságában pedig az Erdélyi Iskola című pedagógiai folyóiratot szervezték Márton Áron vezetésével. Az evangélikus lapok szerkesztése a lutheránus templom melletti épületben Járosi Andor nevéhez fűződik, aki tagja volt az Erdélyi Helikonnak. A református kollégium is komoly szellemi központ volt, ahol többek között Áprily Lajos is tanított, aki első szerkesztője volt a Helikonnak.
A Deák Ferenc utcán több lapkiadó és szerkesztőség is működött, többek között az Utunk, amely a Szentegyház utcából költözött a régi városháza melletti épületbe, a Főtér 4-5. szám alatt az 1959-ben újraindult Korunk szerkesztősége évekig működött, innen költözött a volt megyeháza földszintjére, aztán a Nagy-Szamos utcába, onnan a Rákóczi útra. A két háború közötti időszak egyik legfontosabb lapja volt a Keleti Újság, amely a jól működő postának és terjesztésnek köszönhetően közel 150 ezer példányban is megjelent az 1919-21-es időszakban. Irodalmi melléklete, a Napkelet három évfolyamot ért meg.
Kiemelendő, hogy bár egyes házak nem nevezhetők kimondottan szerkesztőségeknek, de mivel a bennük lakók ott dolgoztak műveiken, könyveiken, érdemes ezen épületeket vagy helyüket megemlíteni, így például a Farkas utcában Apáczai házának helyét, ahol könyvein munkálkodott. De fontos megemlíteni az egykori New York kávéházat, ahová az újságírók, írók összegyűltek és dolgoztak, ahol intenzív irodalmi élet és szerkesztői munka folyt.
A piarista templommal szemben, a Eszterházy–Mikó palotában működött az Ellenzék szerkesztősége, mely az 1880-as évektől 1944 szeptemberéig jelent meg, itt dolgozott többek között Kuncz Aladár, Hunyady Sándor és még sokan mások.
A bő egyórás körséta során megfogalmazódott, hogy hiánypótló kezdeményezés lenne kialakítani Kolozsváron olyan teret, ami a nagyon gazdag irodalmi, nyomdatörténeti hagyományokat is bemutatná. A neves személyiségek lakóházaihoz, születési helyéhez hasonlóan a szerkesztőségek egykori helyét nem jelzik emléktáblák. Ezért is volt hasznos a tematikus városnézés, a résztvevők számos új sajtó- és irodalomtörténeti ismerettel gazdagodhattak.
