Szent László király – Erdély védőszentje címmel jelent meg művészettörténeti könyv a Verbum Kiadó gondozásában. A kötet hivatalos bemutatója szerdán volt az Ars Sacra Claudiopolitana kiállításnak is helyet adó Szentegyház utca 4. szám alatt. A szerkesztőkkel, szerzőkkel Szőcs Csaba, a kiadó igazgatója beszélgetett az olvasmány megszületésének körülményeiről és tartalmáról.
Hegedűs Enikő művészettörténésztől megtudtuk: a Szent László-év adta az indíttatást a könyv megszületéséhez. Az ötletgazda arról mesélt, hogy a kiadvány sok szerteágazó témát ölel fel, legfőképpen Szent László egyházi ábrázolásaira helyezve a hangsúlyt. Elmondta: a szerzők különböző szakterületeknek hozzáértői, elsősorban művészettörténeti szempontból közelítenek, de erős a történelmi jelleg is. Szőcs Csaba hozzátette: a Nemzetpolitikai Államtitkárság munkatársainak segítségével indult útjára a projekt, akik a Szent László-év szervezői, így a kiadvány az erdélyi dokumentumok lenyomatának is tekinthető. Megjegyezte: nem csupán az volt a cél, hogy felsorolják, összegyűjtsék a szent király ábrázolásmódjait, hanem az is, hogy megmutassák ezek jelenkori állapotát. Ebben Kristó Róbert fotográfus segített, mintegy százhúsz helyszín anyagát feltérképezve.
A Szent Lászlót ábrázoló egyházi pecsétek feltérképezésével Bernád Rita levéltáros foglalkozott. Elmondása szerint sokkal több anyagra számított. Hozzátette: ez talán nem meglepő, tudva, hogy összesen hét Szent László-templom van, ezért a tanulmányában mindössze néhány pecsét jelenik meg. Véleménye szerint az eredeti pecsétnyomnak a készítési folyamatát is lehetne kutatni, bőven van mit feltárni ebben a témában, ő csak egy kis szeletét dolgozta fel ennek.
Jánó Mihály muzeológus a templomokban található falképekkel foglalkozott. Elmondta: a 17. század közepén, a reformáció időszakában, ezeket a képeket lemeszelték, majd a 19. században tárták fel újra. Érdekességképpen megemlítette, hogy a protestáns templomok ekkor még „takargatták” a szentek történeteit feldolgozó műveket, mivel a liturgiájukban nem használnak ilyen festményeket. Miután szembesültek vele, hogy vannak olyan alkotások, amelyek a magyar király, Szent László történeteit dolgozzák fel, büszkén felvállalták ezeket, ezzel is erősítve nemzeti öntudatukat.
A Szent László vízfakasztását ábrázoló festményeket Barabás Kisanna művészettörténész tanulmányozta. Elmondta, ezeken a király alakja monumentális, háromszög alakban jelenik meg. Három rendházban (Marosvásárhely, Torda, Kolozsvár) megtalálható művekkel foglalkozott. Mindhárom kép egy rézmetszetre vezethető vissza, ami egy bécsi testvérpáros, Andreas és Joseph Schmutzer munkája. A munka megrendelője nagy valószínűséggel az esztergomi püspök, gróf Esterházy Imre volt. A rézmetszet Kolozsvárra Répszeli László jezsuita egyetemi professzor által került, aki megismertette egy tehetős gróf diákjával az alkotást, aki így megfestette 1741-ben az első Szent László-képet Erdélyben. Végszóként elmondta, örülne, ha ez a három festmény valamilyen módon kiemelkedhetne a kolozsvári emlékanyagból.
KMN-Press – Tompa Réka
