A megadott időpontnál kicsit később érkeztem, de kiderült, hogy csak a feladatok kiosztásáról maradtam le amikor a vakációzó, de szorgosan jegyzetelő, lelkes gyermeksereg közé csöppentem csütörtök délután a Vallásszabadság Házába. A Rácz Mária vezette múzeumpedagógiai foglalkozáson, melyet gyermekek és felnőttek számára egyaránt hirdetett a programfüzet, jómagam képviseltem a felnőtteket. Ez csak az első pár percben feszélyezett, de amint sikerült ráhangolódni és bekapcsolódni a kérdésekkel rávilágító, barkóbázós épületbejárásba, azon vettem észre magam, hogy szinte én is hangosan kimondtam egy példát a kiállított templomi énekvezető székre, ami a megfejtés előtt madáretető és hörcsögtartó alakját is felvette a pajkos gyerkőcök képzeletében. A termek bemutatása során a templomi kegytárgyak, kelyhek, keresztelő poharak, ón tálak, arany és ezüst hímzésű leheletvékony úrvacsorai terítők is mind sorra kerültek. Meglepett és jólesett a kisdiákok bátorsága, amivel bármire, mindenre visszakérdezve szívták magukba az információt. Ezt a tulajdonságát a felnőtt múzeumlátogató valahol a kíváncsi kiskorában felejti és néha némán, kérdezés nélkül, válasz híján elballagva áll tovább. Ez milyen terem? Hogy vájták a kőbe? De melyik faluból is? Kérdések és a rájuk adott válaszok között ülepedtek le bennem az egy hónappal ezelőtti, Furu Árpád, az épületfelújítási munkálatok egyik fő vezetőjének elmondásában szerzett információk, aki ezidő alatt is éppen egy csoportot vezetett körbe az épületben. A házban feltárt és kiállított tárgyak között vannak száz, de ötszáz éves darabok is – csodálkoztam rá újra. Csapatunk érdeklődéssel vette szemügyre a csontból készült fogkefeszárat és az egykori fogtisztítóporos szelencét is. A már abszolút modern, az épületfelújítás során kialakított ruhatár mögé is bekukucskált néhány pajkos gyerek, majd a ház hűvös pincéjébe igyekeztünk, ahol a tulajdonképpeni „vizsgaterem” volt kialakítva ez alkalomra. Az öt érdekes, leleményességet és kreativitást is feltételező feladat megoldására került sor, amit a foglalkozás elején kapott füzetkében oldhattak meg a gyerekek. Bár a varázslatos hátizsák kiosztását már nem vártam meg, amit a feladatmegoldások híján ki sem érdemeltem volna, de tarsolyomban egy logóval ellátott golyóstollal és kitűzővel engedtek utamra a foglalkozás vezetői. Jó élmény volt kisiskolás szemmel is végigjárni az épületet és a pince vidám, zajos hűvöséből feltöltekezve jönni fel a felnőttek világába. Köszönet érte!
