Megtanítja, hogyan csapják be a hangok a fülünk, az oxigén a szemünk, míg a templom mellett ártalmatlan istennyilát fejleszt.
Vásár idején a Farkas utcában jelentősen megszaporodnak a szín-, illat- és hanghullámok: ezek terjedéséről és cseleiről lehet többet megtudni a kolozsvári BBTE kísérletes sátraiban az Akadémiai Könyvtár épülete mellett, ha épp nem sodornak el az embertömegek hullámai.
Az elsőben, a fizika sátrában a láthatatlan hanghullámok különböző tulajdonságait teszik láthatóvá: milyen formát rajzolnak ki egy vonó rezgései sóból, ha a vonót egy fémalakzat más és más pontján húzzuk; hogyan függ össze a hullámhossz a frekvenciával; mi és hogyan töri meg vagy oltja ki a hullámot például vízben.
Az egyik legnépszerűbb hanghullámos kísérlet nem is annyira a fizika, mint inkább az agyunk cselét mutatja be, és hasonlatos az Escher-grafikákhoz, amelyeken úgy emelkedik egy lépcsősor, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy süllyed. Ha elég gyorsan játszunk le nem tiszta, hanem kevert, de közel azonos hangokat, akkor emelkedő hangsort hallunk, holott a hangok magassága nem változik. Az emelkedést, vagy fordított lejátszási sorrendben a hangmagasság csökkenését az agyunk állítja elő, nem a fülünkbe érkező hanghullámok különbsége. És az a legszebb az egészben, hogy ezt a (fizikailag viszonylag egyszerű) kísérletet a kvantummechanikát is tanító professzor és kutató, Néda Zoltán magyarázza töretlen lelkesedéssel bárkinek, aki arra jár.
A kémiasátorban színes illúziókat kergettünk: ugyanaz az oldat a szemünk előtt változott sárgából zölddé, majd pirossá. Egy erősen sötét oldat pedig tíz perc alatt képes volt szétválni fehér kristályokra és színtelen vízre. Mindez az oxidáció hatására változik: rázással oxigén került az oldatokba, amely oxidálta a (zömében étel-)festékrészecskéket, amelyek így átszíneződtek. A matek-infó sátorban a személyes kombinációs készségünket tehetjük próbára különböző nehézségű ördöglakatok kinyitásával vagy épp Rubik-kockákkal. Itt is a kísérlet a kulcsszó: többször is meg kell kísérelni kinyitni, kirakni őket a megoldás AHA!-élményéért.
Ennél még egyszerűbb, általános iskolai fizikakísérletekkel szórakoztatták a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai a Farkas utcai templom melletti Szabad Pont sátorhoz gyűlt gyermekeket. Közlekedőedényeket mutattak, áramot generáltak vízzel vagy mágnesekkel, mágneseket levitáltak, oxidációként tették látványossá az égést leborított gyertyával, színt kevertek száz éves eszközzel vagy épp miniatűr villámokat fakasztottak egy plazmagömbben.
A mai élménykísérletezést pedig azért nevezték el Körmöczi János unitárius püspökről, mert mielőtt 1812-ben püspökké választották volna, matematikát és fizikát oktatott a kolozsvári unitárius főiskolában, amelynek 1802-ben igazgatója is lett. Körmöczi akár reformpedagógusnak is nevezhető, a JZSUK fizika szakkörének diákjaitól ugyanis megtudtuk, hogy tanárként azt vallotta és gyakorolta, hogy a fizikát legjobban a kísérletek segítségével lehet megtanítani. És milyen igaza van.
