Forradalmi változások a bútorkultúrában Mátyás király idejében címmel tartott előadást Pauló Tamás, bútorszakértő, a Báv Akadémia tanára. Az előadáson a gótikán át a reneszánszig láthattuk a bútorstílus változását, valamint az asztalos mesterség kialakulását.
Pauló Tamás harminc évig dolgozott faipari mérnök-tanárként, többnyire bútorkultúrák technológiai történetét tanította visszavonulásáig. A temérdek tapasztalat az előadásban is érződött: az előadó nem csak magyarországi bútortípusokat mutatott be, hanem nemzetközi- valamint a székelyföldi vonatkozású munkákat is tökéletes leírással ismertette. „Legyenek büszkék a kincses város szülöttjére, Mátyásra, aki nagyon sokat tett Magyarországért és Erdélyért egyaránt, azáltal is, hogy útjára indította a reneszánsz megjelenését. Ennek nyomait láthatjuk az erdélyi református templomok kalotaszegi, vagy tulipános kazettáiban” – kezdte beszédét Pauló.
Hasonlóan a héten bemutatott Mátyás-kori textilművészetekhez, itt is kiderült: sajnos a történelem viszontagságainak köszönhetően, és a stílusváltozások hatására jórészt egyházi bútorok maradtak fenn eredeti állapotukban. Festményeken, fametszeteken azonban még mindig megörökítve láthatjuk az eltűnt bútorokat.
A román stílusirányzat világában egyszerű bútorokról beszélhetünk, ahol főképp hasított deszkával dolgoztak, gyakran bárddal faragták őket. A románkori nehéz, boltíves korszak a tatárjásig tartott. II. András magyar király korában megkezdődött a cisztercita szerzetesek betelepítése, amely kiváltotta a gótika apránkénti elterjedését. Ezt a jelenséget őrzi a dél-apátfalvi késő román, kora gótikus templom. Amint kiderült, talán a legszebbnek nevezhető gótikus templomok a Kárpát-medencében találhatóak, amelyek belső bútorzatát kézi fűrészeléssel díszítették, csipkeszerű mintákat létrehozva. A XV. század első felében a polgári és egyházi famegmunkálással foglakozók között nem volt teljesen érthető a különbség. A későbbiekben azonban kialakult a ládakészítők és a bútorkészítők külön csoportja.
Mivel tudjuk, hogy az 1500-as évek elején már léteztek a kézi famegmunkáláshoz szükséges szerszámok, mint a mókásnak hangzó furdancs – amelyeket leginkább fametszetek és festmények bizonyítanak – érthető volt, hogy aprólékosabb munkák kezdek elterjedni, és nagyobb lett a nyitottság egy új irányzat fele. Mátyás idejében több száz fűrészmalom létezett, amelyek annyira értékesek voltak, hogy építési jogot kellett adományozzon hozzájuk az igazságos király. Ahogyan fejlődött a technológia, kifinomultabb lett az ízlés is: a gótikus ajtók nagyobb helyet adtak, kevesebb helyet foglalva el elődeikhez képest. Ennek köszönhetően aránybeli különbségek léptek fel: az alacsony ládákat a lábas ládák váltották fel, majd idővel ezek példájára alakultak ki az asztalok, és többek között az asztalos megnevezés is. A parasztládák helyett kelengyeládát készítettek, amelyeket ki is festettek.
Mátyás király udvarába reneszánsz művészeket is hívott, köztük voltak asztalosok is, mint Filippo Scolari vagy Andrea Scolari. A reneszánsz elhozta a kárpitozás technikáját és az intarziát, amely fantázialényeket, városképeket láttatott. Magyar vonatkozásba fontos kiemelni, hogy a habos kőris egy olyan fatípus, amelyet az egész világon magyar kőrisként ismernek, és a furcsa hullámos rostú kőris bútorok Mátyás-korában is léteztek.
