Már győzelmeket is arattak a kolozsvári sakkozók a negyedik alkalommal megszervezett Erkel Ferenc Sakknapokon, ahol Portisch Lajos nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, minden idők egyik legjobb magyar sakkozója adott szimultánt 25 játékosnak. A 81 éves nagymester a szimultán előtt közönségtalálkozón vett részt, a beszélgetést Nagy Elek üzletember, a Bukaresti Egyetem egykori sakkbajnoka moderálta.
„A sakk a zenétől csábított el, és ha nem lettem volna sakkjátékos, akkor vagy a Metropolitanben vagy pedig a zalaegerszegi kórusban énekeltem volna. Ma már viszont egyértelműen fontosabb a zene, mint a sakk” – mondta Portisch, aki fiatalon hegedült, majd 1985-től kezdődően dalokat, áriákat is énekel. Fellépéseivel igazolja azt a néhány évtizede elterjedt mondást, hogy „ő a sakkozók között a legjobb operaénekes, az operaénekesek között a legjobb sakkozó”. Tréfásan megjegyezte, hogy a szimultánok előtti egy-két napban becsületesen készül a játékra, de mindig csak a nyert játszmáit veszi elő. Élete első nemzetközi versenyét Romániában, Ploieștien játszotta, 1958-ban.
Az is kiderült, hogy inkább a versenyeket kedvelte, mint a páros mérkőzéseket, „hisz fárasztó volt heteken vagy akár egy egész hónapon át ugyanazt az arcot nézni. Ezzel nemcsak én voltam így, hisz Borisz Szpasszkij világbajnok egyszer elmondta nekem, hogy az egyik páros mérkőzésünk alkalmával, ha valamelyik étteremben meghallotta a hangomat, elmenekült, holott jó barátságban voltunk és vagyunk” – fogalmazott.
Portischról köztudott, hogy elismeri ugyan a számítógépeknek a sakk népszerűsítésében betöltött szerepét, de azokat a sakk doppingjának tartja. „Sajnos nem tudom kitiltani a számítógépeket a sakkból, de mindig figyelmeztetem a fiatalokat, hogy mennyire fontos lenne ismerni a régi nagy játékosok játékát is” – mondta. Minden idők legjobb játékosának az amerikai különc zsenit, Bobby Fischert tartja, akivel szintén jó barátságot ápolt. Vele kapcsolatban egy anekdotát is megosztott: a világbajnok több évet élt Budapesten, ahol magányosnak érezte megát. Megkérte Portisch Lajost, hogy kerítsen neki egy kutyát. A magyar nagymester azt mondta, ez egyszerű dolog, meglesz. Fischer erre azt mondta, hogy akkor inkább egy csinos, fiatal lányt szeretne. Erre Portisch azt válaszolta, hogy ő ugyan be tudja mutatni lányoknak, de Fischernek virágot kell vennie, ki kell nyitni előttük az autó ajtaját. Mire a nem éppen szociabilitásáról híres Fischer csak annyit felelt: „hagyjál békén az ilyen hülyeségekkel!”. Portisch elmondta: nagyon sok sakkozót ismer a világháború utáni nemzedékből, de Fischert tartja a legnagyobbnak. „Számos vitánk volt, több kérdésben nem értettünk egyet, de nagyon jó barátok voltunk, sajnálom a korai halálát. Mindenkinél gyorsabban látott, a legapróbb részletekben is a teljességre törekedett” – jegyezte meg.
A beszélgetést követő szimultánon a kolozsvári sakkozók hat alkalommal legyőzték és hat alkalommal döntetlenre jutottak a nagymester ellen, míg Portisch Lajos 13-szor győzött. A játék végén megjegyezte, a kolozsváriak, közülük is különösen a fiatalok, nagyon jól játszanak.
