A Korzo Egyesület az idei KMN-re is érdekes városnéző sétákkal készült. Ilyen a Mikó-kert lakói: grófok, tudósok és az Állattani Múzeum elnevezésű kert- és épületbejárás is, mely előzetes regisztrációhoz kötötten ugyan, de több alkalommal adott lehetőséget az érdeklődőknek a hét folyamán.
20 fős csoportunk első állomása a kert keleti bejáratánál található Mikó Imre mellszobra volt, melyről megtudtuk, hogy eredetileg a kastéllyal szemközt emelkedett, s a később felépülő Vegytani Intézet miatt költöztették mostani helyére.
A 19. században divatossá vált „zöldbe rándulás” a várostól akkor még távolesőnek számító Mikó-kertbe csalogatta az új szabadidős tevékenységet űzőket. Mint kiderült, az akkori kertbe látogatók jóval nagyobb területen élvezhették a gondolkodás és elmélkedés helyszínéül is szolgáló zöld övezetet, melyben gróf Mikó Imre hozott létre először angolkertet. Létezett már előtte park e területen, 1840-ben gróf Bethlen Lajos egy nyári lakot építettett, mely Teleki József tulajdonába, majd Mikó Imréhez került – tudtuk meg Barazsuly Viktóriától, a Korzo Egyesület munkatársától.
A kerthez kapcsolódóan egy érdekes elnevezéstörténetről is hallhattunk. Itt volt megtalálható az a Syringa josikae (Jósika-orgona), melyet ugyan Bethlen Katalin gyűjtött be, de báró Jósika Jánosné küldte tovább Bécsbe, és az ottani füvészkert igazgatója már róla nevezte el az újonnan felfedezett növényt. A különleges orgona itt ma már nem, de az új botanikus kertben megtalálható.
Az Erdély Széchenyijének is nevezett Mikó gróf az 1800-as évek közepén, klasszicista stílusban épült villáját és a tizennégy holdas területet az 1859-ben megalakuló Erdélyi Múzeum Egyesületnek adományozta, melynek első igazgatója az utolsó erdélyi polihisztorként emlegetett Brassai Sámuel volt. A professzor egészségtudatos életviteléről is hallhattunk andekdotát a séta során. Homály fedi, hogy a mai technikai eszközök híján milyen módon mérte a lépésszámot, de állítólag csak 90 éves kora után engedett elszántságából, hogy a célul kitűzött napi 5000 lépést, 3000-re csökkentse.
Herman Ottó a meghirdetett preparátori állás elnyerésével került Kolozsvárra és lett Brassai tanítványa, de egyben kollégája is. A természettudósnak számos gyűjteménye és preparátuma ma is megtalálható a múzeumban. Jászai Marihoz köti egy érdekes történet, miszerint beleszeretett a színésznőbe, akit el is jegyzett, de az elhagyva Kolozsvárt ezt írta a jegygyűrűt is visszaküldő levelében: „mire Budapestre értem, kiszerettem magából”.
A Mikó-kert az EME-hez kerülve Múzeumkertként volt ismert, majd az 1872-ben megalakuló Ferenc József Tudományegyetem kapta 50 évre használatba a Növénytani Tanszék kísérleti helyeként. Nagyon sokat tett a botanikus kert számos fajtáinak megmentéséért Kánitz Lajos akkori igazgató és főkertész, aki egy ideig saját lakásában működtette a Növénytani Intézet laboratóriumait.
A kert öntözése a városból szamárháton felszállított vízzel történt, de e nehézkes módszerrel az összterület egyharmadát tudták csak megművelni. A vízhálózat kiépítése Istvánffy Gyula igazgatása idején oldódott meg. A kiváló kutató irányítása alatt fejlődő korszakát élte a kert, ekkor épült a sziklakert és medence vízi flóra bemutatására. A kert területén épülő klinikák, valamint a villa két oldalán levő Vegytani Intézet és Állattani Intézet nem kedvezett a zöld területnek és növényzetnek, de kiemelendő, hogy a maga idején legkorszerűbb Vegytani Intézetben volt a város első elektromos vetítője mint oktatási segédeszköz.
Richter Aladár igazgató 1910-ben telket vásárolt egy új botanikus kert létrehozására, aki annak megalakulásáig sokat tett a kert népszerűsítéséért, helyi lapokban cikkezve az éppen nyíló növényritkaságokról. Nevéhez számos megvalósítás kapcsolódik, többek között pálmaház, hidegház építése, a feleki gömbkövek begyűjtése, a gazdaságilag hasznos növények csoportjának kialakítása, a sziklakapu megépítése és számos korszerűsítés, valamint olyan ritka növényfajok telepítése, mint a mocsári ciprus. Az 1919-ben Alexandru Borza vezetésével megnyílt új botanikus kertbe, mely ma is a román természettudós nevét viseli, áttelepítették a Múzeumkert növényeit és ingóságait. A Mikó-kert a 1960-as években a bentlakásépítések folytán további zöld területeket veszítve nyerte el a mai formáját.
Az Állattani Múzeum múltjáról és jelenéről Prázsmári Hunor, a BBTE Biológia és Geológia Karának doktorandusza mesélt, bemutatva belülről is a múzeum épületét és látnivalóit.
Mikó egykori villáját már olyannyira kinőtte a gyűjtemény, hogy 1885-ben engedélyt kaptak az új Állattani Intézet megépítésére. Apáthy István orvos, természettudós vezetésével ez meg is valósult, sőt az ő Olaszországban töltött kutatóéveinek hatására az épület kisebb változtatásokkal a nápolyi Állattani Intézet tervei szerint készült. Az épület felső emeletén oktatótermek, illetve az oktatók lakrészei lettek kialakítva, míg a földszinten maga a múzeum. Azt is megtudtuk, hogy a természettudós lakrésze valamennyi csigalépcsőhöz közel esett, hogy hamar bejárhassa az épületet a dolgozók ellenőrzése végett. Apáthy metszetkészítési technikáival vált ismertté, a több mint száz éves szövetmetszeteit és keneteit a múzeum első termében tekinthettük meg.
A tárolókat ma is az eredeti vörösfenyő bútorzatban találjuk, az állatok diarámákban vannak elhelyezve eredeti élőhelyüknek megfelelően, vagy szabadon, tematikus elrendezés szerint, melyek között a múzeummal egyidős, de egészen új preparátumok is vannak. A bútorok homlokzatán függő festmények Führer Lajos munkái. A mai szemmel hiányosnak tűnő képek akkoriban korszerűnek és jó szemléltető eszköznek számítottak, melyeknek mását Nyugat-Európában is megrendelték.
A múzeum termeit végigjárva sok újdonsággal találkoztunk, és megismerhettük a tudománytörténeti szempontból jelentősebb preparátumokat, berendezési tárgyakat, és információkat kaptunk a múzeum gyűjteményeivel kapcsolatban. Tartalmas időtöltés volt!
KMN Press –Albert Bea
