Zsúfolásig telt a TIFF Ház a Transzszilvanizmus tegnap és ma eseményen a 9. Kolozsvári Magyar Napok utolsó délutánján. Az erdélyi magyar értelmiség elmúlt száz évéről Markó Béla, Tompa Gábor és Visky András beszélgettek. Markó Béla a kulturális és a politikai transzszilvanizmusról beszélve kiemelte az egységes magyar értékrend és eszmeiség fontosságát. Kifejtette, hogy szükség lenne egy román-magyar párbeszédre, hiszen a centenárium évében jól látható, hogy nem egy közös eseménysorozat állít emlékezetet az évfordulónak, nem egy közös kommunikáció, párbeszéd zajlik. Kitért arra is, hogy sem a magyar, sem a román sajtóban nem lehet fellelni a másik kultúra jeleit. Véleménye szerint éppen ezért úgy múlik el a centenárium, hogy nincs igazi mélysége, tartalma.
Tompa Gábor kifejtette, mennyit változott a transzszilvanizmus elmélete és gyakorlata. Ő Kós Károlynál is korábbra nézve egész 1888-ig kalauzolta vissza a közönséget, az Erdélyi Irodalmi Társaság megalakulásához. Megjegyezte, hogy ekkor a társaság nevéből még hiányzik a „magyar” szó, hiszen ez a magyarság kisebbségbe kerülésének eredménye, ekkor vált szükségessé a disztingválás. Ugyanennek következménye az, hogy felerősödött az anyanyelvi kultúra, az anyanyelvápolás fontossága. Budapest elszippantó erejének megfékezését a regionális értékeket megteremtő és képviselő eszmék tették lehetővé. Elmondta, a kommunizmus éveiben már azzal álltunk szemben, hogy nemcsak a magyarság, de az erdélyi értelmiség nagy része is kezd kivándorolni.
Visky András is fontos kérdésnek tartja a migrációt, mely szerinte nem egyirányú, mint a médiában. Fontos kérdés az is, hogy az elvándoroltaknak hol van a családja. Arról is beszélt, hogy a kultúra jelentősen átrendeződött, megjelent egy digitális nyelv, arra is kitért, hogy a mai diákok, gyermekek kulturális percepciója is eltérő már. Egy közös, új nyelv megkeresését látja fontosnak, azt, hogy ezt a nyelvet arra építsük, hogy milyen kényszereket érzünk, hiszen ezekről csakhogynem közös nyelven tudunk beszélni.
