A radioaktivitásról, az atomenergia felhasználási módozatairól, nukleáris balesetekről és az atomenergia, valamint a klímaváltozás kapcsolatáról tartottak kerekasztal-beszélgetést a BBTE sátorban. Az Ellenségünk-e a radioaktivitás? Csernobiltól a klímakutatásig című beszélgetés előadói Begy Róbert-Csaba, a BBTE oktatója, Kommer Alois újságíró és Hoducz Zoltán, a budapesti Szent János Kórház orvosa voltak.
Radioaktivitással, radioaktív izotópokkal élünk együtt a mindennapokban, a világ kezdete óta jelen van a sugárzás a földkéregben, légkörben. A „sugárözönhöz” bizonyos mértékben az emberi tevékenység is hozzájárul a Manhattan-terv és az első atombomba megépítése óta, így mesterséges izotópok is jelen vannak a környezetben. A radioaktivitás felfedezése után a radioaktív anyagokat az élet elixírjének kiáltották ki, szinte korlátlanul használták egészségmegóvására, gyógyítására. Így fordult elő, hogy uránfagyi, uránvizes kétszersült, radonnal telített víz vagy radioaktív fogkrém is forgalmazásba került. A súlyos megbetegedések és halálesetek viszont rámutattak, hogy mégsem olyan jó ötlet a radioaktív anyagokat tartalmazó készítmények emberi szervezetbe való juttatása – mondta felvezetőjében Begy Róbert-Csaba.
A Csernobil című sorozat kapcsán világszerte ismét az érdeklődés középpontjába került az ukrajnai atomkatasztrófa, amelynek a korabeli romániai magyar sajtóban való megjelenéséről beszélt Kommer Alois. Az Előre napilap a belső oldalak egyikén elrejtve 1986. május 2-án számolt be először a Csernobilban történtekről. A rövid cikk rongálódást, rendellenességet említett, majd a következő napokban kizárólag arról írnak, hogy csökken a sugárzás, de annak mértékét soha nem közölték. Hivatalos forrásokból nem lehetett tudni, hogy mi történt, viszont arra felhívták a figyelmet, hogy gyermekek, várandós nők ne tartózkodjanak a szabadban, városi hálózatból fogyasszanak vizet, tejet, alaposan mossák meg a zöldségeket és gyümölcsöket.
Begy Róbert-Csaba elmondta, hogy a csernobili baleset után nagy mennyiségű cézium-137, stroncium-90 és jód-131 szabadult fel. A radioaktív felhő 1986. május 1-én érte el Romániát északkeletről, és délnyugat fele hagyta el az országot. Erdélyben 300 pontban mérték a cézium radioaktivitás-koncentrációját. Mivel a céziumnak harminc év a felezési ideje, ezért a baleset után harminc évvel, 2016-ban egy kutatást végeztek, hogy felmérjék Erdélyben a céziumeloszlást. „Két nagy aktivitási zóna található, Fehér megyében és Hargita megye északi részén a földkéregben jelen van a cézium 137-es izotópja. A cézium és stroncium a talaj felszínén nem okoz nagy dózisjárulékot, viszont ha bekerül a táplálékláncba, már más szemmel kell tekinteni rá” – magyarázta a szakember.
Hoducz Zoltán a radioaktív sugárzásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásairól beszélt. „A közvetlen hatást determinisztikusnak nevezzük, ha bőrfelületet ér, akkor az elhalhat. Románia messze van Csernobiltól, így nem kaptunk jelentős mértékű dózist. A közvetett vagy sztochasztikus hatás során a sugárzás a sejteket éri, ami elváltozásokat okoz a DNS-ben, ami későbbi tumoros betegségekre hajlamosít. Ha a táplálékláncba jutnak a radioaktív izotópok, azok folyamatosan sugároznak, és károsítják a szervezetet” – magyarázta.
A közvéleménynek az atomenergiával kapcsolatos szkepsziséről elhangzott, hogy negatívabb a hozzáállás, mint kellene. A köztudatban titkok lengik körül az atomenergiát, talán ez is hozzájárul a kedvezőtlenebb képhez. A radioaktív hulladék tárolásának kérdése is számos vitát generál, holott nagyságrendekkel nagyobb ipari és vegyi hulladékot termel az emberiség. „A vegyi hulladékmenedzsment is ugyanolyan körülményes, mint a radioaktív, de még mindig sokkal egyszerűbb, ha kisebb mennyiségekkel dolgozunk. Ha ésszel és kellő elővigyázatossággal használjuk az atomenergiát, hatalmas problémák nem történhetnek. A kanadai fejlesztésű cernavodai atomerőmű például önmagát leállítja, ha megfut a láncreakció. A víz elpárolog a rendszerből, és a reaktor automatikusan leáll” – hangzott el.
Kommer Alois hozzátette, hogy a média természetéből fakadóan az atomenergia negatív oldalait hangsúlyozza. Emellett az újságírók nem rendelkeznek megfelelő szakmai háttérrel, nem is lehet ezt elvárásként támasztani velük szemben. Viszont ez az oka annak, hogy féligazságok, ferdítések jutnak ki a közvéleménybe, anélkül hogy a szerző tudatában lenne a félretájékoztatásnak. Megoldást jelenthetne, hogy a kutatóintézetek, szakmai fórumok még nagyobb hangsúlyt fektetnének a tömegek széles körű tájékoztatására.
A radioaktív izotópokat a modern orvostudomány széles körben használja. A röntgensugárzás felfedezése forradalmat indított el a képalkotás terén, és a technológia sokat tökéletesedett azóta, de az alapja változatlan. A komputertomográfos technika révén háromdimenziós képet kaphatunk az emberi szervezetről, míg a terápiás felhasználás során a tumorokat is kezelni lehet radioaktív izotópok tumorsejtekbe való beültetésével. „Ezek nem hatalmas dózisok, a világűrből pedig folyamatos sugárzás ér bennünket, de ezektől nem kell tartani. Minden vizsgálatot mérlegelés előz meg orvosi oldalról, de a megfelelően kiválasztott terápia hasznossága messze meghaladja a felmerülő kockázatokat” – mondta Hoducz Zoltán.
A radioaktivitás és klímaváltozás kapcsán Begy Róbert-Csaba elmondta, hogy számos alkalmazási terület létezik. A klímaváltozást radioaktív izotópokkal, úgynevezett nyomjelzéses eljárással lehet követni. A környezet tele van ezekkel a természetes és mesterséges izotópokkal. A szén 14-es izotóppal történő kormeghatározással pedig a tőzegmoha növekedését és az eróziós folyamatokat vizsgálták Erdélyben. Az előadás végén az oroszországi Szeverodvinszk mellett történt rakétabaleset is szóba került. E kapcsán ellentmondásos hírek jelentek meg sajtóban, ám az előadók hangsúlyozták, ha el is érte Romániát a sugárfelhő, annak szintje nagyon alacsony, semmiféle radiológiai veszélyt nem jelent.
