Szombat délután nyílt meg Korniss Péter kolozsvári születésű Kossuth- és Pulitzer-emlékdíjas fotóművész kiállítása a Bánffy-palotában. A kiállított fotók az 1960-as, ’70-es évek, ’90-es és 2000-es évek főként falusi és városi kultúráját hivatottak bemutatni, olyan embereket, sorsokat, akik az akkori politikai-gazdasági viszontagságok ellenére is őrizték, ápolták kultúrájukat, hagyományaikat.
„Korniss Péter újra itthon!” – kezdte nyitóbeszédét Selemczi György Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, majd elmondta: Kornisshoz régi barátság fűzi, ugyanis annak idején mindketten a Bánffy-palotától egy saroknyira, a Szentegyház utcában laktak. Beszédében részletesen kifejtette, hogy szerinte miben rejlik Korniss Péter művészetének lényege: az átszellemült test és az átszellemült mozzanat képezi mindennek az alapját, aztán az ember esendőségének szembesítése következik. Ezután jön a gyorsuló idő átélése: „Korniss bámulatos képessége, hogy meg tudja ragadni ezt a gyorsulást, átlátja az irányát” – vallja Selmeczi György. A kiállított fényképeket így jellemezte: érezni lehet a tekintetek súlyát, a küzdelmet, a magányt, az ünnepet, így a fotók gondolkodásra, önreflexióra késztetnek. Vajon mi tettünk-e valamit azért, hogy megváltoztassuk azt a helyzetet, azokat a sorsokat, amelyeket Európának ezen részén mindannyian láttunk és átéltünk már? „Korniss nem hagyja, hogy közönyösek legyünk” – teszi hozzá Selmeczi. „Finoman elrejtve bár, de univerzális problémákat és jelenségeket, morális kérdéseket, társadalmi és erkölcsi anomáliákat fogalmaz meg a képein. (…) Felhívja a figyelmünket a jelenre, az elkerülhetetlen változásra, és gondolkodásra késztet” – írja Jerger Krisztina kurátor a kiállítás tájékoztató füzetében.
A beszéd után Korniss Péter elmondta: hálás azoknak, akik megtisztelték azzal, hogy beálltak a fényképezőgépe elé, hiszen az alany ilyenkor kiszolgáltatottá válik. Elmondta, ugyanakkor a fotográfus is a valóság kiszolgáltatottja. Hozzátette, hálával tartozik a kollégáinak és barátainak, akik segítették őt a pályán, és ennek a kiállításnak a léterjöttében. Korniss Pétert jó barátja, Novák Ferenc, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas koreográfus is elkísérte Budapestről, aki azt vallja, hogy Korniss Bartók Bélával és Móricz Zsigmonddal állítható párhuzamba, hiszen ők voltak azok, akik műveiken keresztül elkezdtek foglalkozni az egyszerű parasztság életével és problémáival, szerinte Korniss ugyanezt teszi, csak a fotográfián keresztül.
Tompa Réka / KMN-press
