Ceaușescu bácsi és a szabadság értéke – rendszerváltás a fiatalabb generációk szemszögéből

A Vallásszabadság Háza adott otthont a teltházas, Rendszerváltás 30: Ilyenek voltunk… Rendszerváltás a fiatalabb generációk szemszögéből címet viselő kerekasztal-beszélgetésnek, ahol olyan magyarországi és erdélyi közéleti személyiségek véleményezték a témát, akik mind gyermekként-fiatalként élték meg a rendszerváltást, és személyes élményekről, a változás jelentőségéről, a mai fiatal generáció rendszerváltásképéről és szabadságfelfogásáról is szó esett. Az esemény négy meghívottja Gulyás Gergely, Magyarország Miniszterelnökségét vezető miniszter, Schiffer András ügyvéd, Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szenátusának elnöke, valamint Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke és a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője volt. A rendezvényt Rácz Norbert és Varga Szilvia moderálták.
A beszélgetés személyes szállal indult. Gulyás Gergely, aki nyolcévesen élte meg a rendszerváltást, különböző emlékeket idézett fel, mint például a folyamatosan hallott „Vettünk nektek Yamahát, védjétek meg a Dunát!” és ehhez hasonló kiáltások. Tonk Márton a családi botrányra emlékezett vissza, amikor is a lövések hallatára a marosvásárhelyi főtérre akartak menni a öccsével, de a szülők nem engedték el – szülőként persze ma már teljesen megérti, miért próbálták távol tartani őket az egésztől. Schiffer András a feszült hangulatú családi összejövetelekre emlékezett vissza, Gergely Balázs pedig elmesélte, ahogyan 13 évesen édesanyja Temesvárra vitte, hogy ott élő láncot álljanak a parókia körül, áldozatot vállalva a változásért.
A rendszerváltást megélők személyes történeteit egy hanganyaggal színesítették a beszélgetés szervezői, egy 10 perces vágott felvételben hallhattuk a rendszerváltás után születetteket a témáról beszélni. A közönség kisebb morajjal fogadott egy „Ceaușescu bácsi” megnevezést, és többen is együttérzően bólogattak az „édesapám nem szeret erről beszélni” mondatra. A hanganyag bejátszására reagálva Tonk Márton, aki naponta dolgozik oktatóként ezzel a generációval, elmondta, már gyakran el kell magyarázzon ’89 előtti dolgokat. Hozzátette, hogy azt a lényegi különbséget látja a rendszerváltás előtti és utáni generációknál, hogy akik nem élték meg a kommunizmust, teljesen másképp értelmezik és értékelik a szabadságot, alanyi jogukként kezelik azt. Gulyás Gergely hozzá csatlakozva a filmekben, az irodalomban, a művészetben látja a potenciált a szabadságnélküliség megmutatására, megértetésére. Gergely Balázs kiemelte, nem a fiatalok hibája, hogy alulinformáltak, hiszen az áldozatok nem akarnak beszélni arról a rosszról, amitől valahogy megszabadultak. Schiffer András is úgy látja, helyet kell adni a feltorlódott traumák kibeszélésének, három évtized után tiszta vizet kell önteni a pohárba.
„Úgy tanultuk meg, hogy…” – hangzott el a hanganyagban az egyik megkérdezett fiatal válaszában, és a moderátorok ennek mentén arra is rákérdeztek, hogy a meghívottak szerint mit kellene tanítani. Gulyás Gergely a történelemoktatás szükségessége mellett a múzeumok, emlékhelyek, megemlékezések fontosságát emelte ki, Schiffer szerint is a társadalomtudományba lenne még érdemes többet fektetni. Tonk Márton azt látja fontosnak, hogy vizuális példák kerüljenek az oktatásba: részletek az akkori híradóból, filmek, egyéb művészeti alkotások. Rácz Norbert moderátor búcsúzásképp kicsit visszatért a fiatalabb generációk informálásának fontosságához, és arra biztatott mindenkit, hogy beszéljenek a rendszerváltás előtti időszakról gyermekeiknek, unokáiknak.

Gödri Csilla