Csütörtök délután, a Bulgakov Kávéház teraszán, a Felhők, poklok, párbeszédek rendezvény keretein belül Szőcs Géza, Kossuth-díjas íróval beszélgetett legújabb két kötete kapcsán Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke. Az egyik könyv A párbeszéd a pokolban címet viseli, mely az írónak az Irodalmi Jelen hasábjain 2008-2019 között megjelent írásait tartalmazza.
A beszélgetés elején Karácsonyi Zsolt a Königsbergi-kiáltványról érdeklődött: mi volt az előzménye és utóélete annak az elképzelésnek, mely egy sajátos szellemi teret, az európai szellem szabad köztársaságát kívánta létrehozni? Szőcs Géza válaszában Königsberg drámáját Kolozsváréhoz hasonlította, melyet személyesen tapasztalt, és a kultúremberek felelősségét emelte ki, akiknek „kötelességük, hogy kimentsék a romokat a rárakódott iszap alól; ennyivel tartozunk Kantnak, Theodor Kaluzanak” – mondta az író. Úgy gondolja, a klasszikus értelemben vett európai kultúra dezintegrálódásának a korát éljük, „mely talán akkor kezdődött, amikor Königsbergből Kalinyingrád lett, de akkor folytatódott, amikor ez ellen nem tettünk semmit.” Königsberg számos generációnak szolgált szellemi otthonul 200 éve: ezért kéne ott létrehozni Európa legrangosabb egyetemét – véli Szőcs Géza.
A kérdésekre – milyen szerepet játszik Erdély Európa szellemi történetében, milyen kapcsolata van Erdélynek a világgal – válaszul Kolozsvár vonzó metaforaként, mint szellemi végvár jelenhetne meg. Legtöbbször azonban a kolozsvári teljesítményekről utólag beszélünk, később értékeljük azokat, így értékeink mindig a távlatból kerülnek megítélésre – mondja Szőcs Géza. Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, de Szilágyi Domokos neve is említésre került a haláluk után elismert kiemelkedő személyek között.