A Határon Túrát kísérő bringások ismét nyaktörő mutatványokkal készültek, az Ethno in Transit és a Kistehén pedig már első nap nagy tömeget mozgatott meg.
Minden becsületes fesztiválnak van nulladik napja is; a Kolozsvári Magyar Napok esetében ekkor tartották a hivatalos megnyitót és a Szépművészeti Múzeum vonatkozó tárlatainak megnyitását. Az első napon azonban a Főtéren bringások és két koncert biztosította a jó hangulatot. 

Az Ethno in Transit együttes nyolc tagja hét különböző országból származik, így a különlegesség eleve garantált. Hangzásban nem hazudtolják meg a nevüket, számos nemzet jellegzetes népzenéjét játsszák három hegedűn, gitáron, dobon, harmonikán, fuvolán. Rövid koncertjük alatt például bolíviai és bolgár dalokat hallhattunk tőlük, profi előadásban. Ez a koncert inkább hallgatós-lazulós volt, de a Kistehénre megtelt a tér. Nem is számítottunk volna rá, hogy már első este ilyen sokan kilátogatnak a Főtérre. A buli is beindult lassan, eleinte inkább a gyerekek, végül már mindenki önfeledten csápolt a Szerelmes vagyok minden nőbe, a Szájbergyerek, a Gyom nyomja az agyamat, illetve a Virágok a réten slágerekre. Csupán két dolgot nem értettünk a koncert alatt: miért énekelték azt, hogy Jó csávó a Mirkó (így!), és miért kellett a végén elektrogitáron lenyomni a Himnuszt? A szándék biztosan jó volt, de a hangzás minősíthetetlen – szerintünk lehettek olyanok is a téren, akik csak nagyon későn ismerték fel az akkordokat.

http://multikult.transindex.ro/?cikk=15152