Elégedettek a résztvevők a Kolozsvári Magyar Napokkal

Az esti koncertek, a Romkertben és a Farkas utcában szervezett gyermekprogramok, a kiállításmegnyitók és az alkalomra vendégeit tárt kapukkal váró különleges helyszínek (Kolozs Megyei Állami Levéltár, Akadémiai Könyvtár stb.) titkai is elnyerték a második Kolozsvári Magyar Napok résztvevőinek tetszését, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki találhatott kedvére valót az augusztus 15 és 21. között tartott rendezvénysorozaton. Nagy népszerűségnek örvendett szombaton a Váróterem Projekt független színházi társulat Maratoni Sorsjáték című előadása és az Apáczai-líceum udvarán tartott „maratoni” főzés is, amelynek során nem csak a finom illatok keveredtek, de a résztvevők közötti kapcsolatok is mélyülhettek. Bár az egyes programok lebonyolítása tekintetében megoszlanak a vélemények, a résztvevők jól érezték magukat, örültek annak, hogy egy hétig dúskálhattak a tartalmas, érdekes eseményekben a kincses város központjában.

Képzeljünk el egy háromgyermekes anyukát, aki egy héten keresztül reggel 6 órakor ébreszti 5, 6 és fél, valamint 8 éves kisfiát, hogy időben beérjenek Magyarfenesről Kolozsvárra, számos programba kapcsolódnak be, végigbulizzák a koncerteket, majd este 11 óra környékén, az ölében viszi ágyba gyermekeit. Fóris Rékáék remekül érezték magukat a Kolozsvári Magyar Napokon, tegnap reggel azt kérdezte tőle a legkisebb: „na és akkor ma milyen buli lesz?” Elsősorban a gyermekprogramokon voltak jelen, azokon viszont szinte kivétel nélkül mindent kipróbáltak: több más mellett pajzsokat és egyéb harci eszközöket, de emellett korongoztak, s a romkerti jurtában többször is végighallgatták a gyergyói Csabafiak honfoglaláskori fegyverekről, viseletekről, szokásokról szóló érdekes előadását. Pozitívumként értékelte, hogy teljes mértékben biztonságos volt a Farkas utca, mivel nem közlekedtek ott az autók, nem kellett folyton fognia gyermekei kezét, ki-ki mehetett íjászkodni vagy kísérletezni, ha éppen arra szottyant kedve. – Bár nem gyermekprogram volt, hihetetlen élményt jelentett számukra a Váróterem Projekt Maratoni Sorsjáték című előadása: körülbelül 4 órát töltöttünk a Farkas utcai színpad előtt, majd amikor véget ért, és a visszaszámlálásban a nullához értünk, megkérdezte egyikük: és most vége? – emlékezett vissza Réka.

A Benkó Dixieland Band keddi koncertjén még nem volt különösebb gond, Rúzsa Magdi szerda esti fellépésekor azonban kissé megijedt, amikor három gyermeke közölte vele: „no, akkor mi most elmegyünk csápolni az első sorba”. Hirtelen el is tűntek a tömegben, majd hosszas keresés után egyikükre egy ismeretlen férfi nyakában talált rá. S mire az elveszett gyermek megkerült, a másik kettő oldott kereket; a kialakult helyzetből tanulva azt a stratégiát dolgozták ki, hogy legközelebb a nagy színpad közelében lévő MIT-sátorban találkoznak, ha valamelyikük nem talál vissza a család többi tagjához.

– Nehéz szavakat találni, hiszen nagyon jól éreztük magunkat a Kolozsvári Magyar Napokon, és ezt már csak fokozni lehet – mondta Horváth Emese óvónő, aki családjával együtt az esti koncerteken, a Romkertben csütörtöktől szombatig zajló gyermekprogramokon, a Kolozsváriak sütnivalója elnevezésű gasztronómai rendezvényen, a Farkas utcában tartott foglalkozásokon és előadásokon is részt vett. Míg ő a Mókus csapatot erősítette az Apáczai-líceum udvarán szombaton megrendezett főzőbajnokságon, édesanyja a Kaja tanya borjúpörköltjéhez készített nokedlit. Gyermekei is tartalmasan töltötték el idejüket: fiának nagy élményt jelentett például, hogy gyakorolhatta a barantázást, az ostort pedig, amit a rendezvénysorozat keretében vásároltak, azóta is naponta előveszi, ugyanakkor kislánya is jó sok tevékenységbe bekapcsolódott. Emese szerint a magyar napok nagyon jól illeszkednek az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett gyermeknapi- és az adventi fesztivál közötti időszakba, és fontosnak tartja, hogy minél több hasonló eseményre kerüljön sor a városban.

A rendezvénysorozat második napjától az utolsóig jól érezte magát Fehér Attila lelkész, evangélikus-lutherános püspöki tanácsos, aki az esti koncertek és a Mátis Jenő moderálásával zajló gazdasági vonatkozású beszélgetések mellett a Reményik Galériában szervezett borkóstolókon is előszeretettel vett részt. Mint mondta, már most tervbe vették, hogy jövőre kiállítást is megnyitnak a magyar napokon a galériában. Készíteni és enni is szeretik a különleges ételeket, ezúttal laskás, csirkés, zöldséges ázsiai specialitást, csirke lo meint készítettek családjával, amelyből mintegy negyven embert sikerült megvendégelniük. Pozitívan vélekedett arról is, hogy nem versenyjellege volt a közös főzésnek, hanem inkább a barátokkal, ismerősökkel való találkozáson, beszélgetésen volt a fő hangsúly, véleménye szerint ezáltal is sikerült erősíteni a magyar közösséget. (Ferencz Zsolt)

Vörös Alpár, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója családjával együtt tobzódott a gazdag programkínálatban a Kolozsvári Magyar Napokon. Részt vett az Életfa egyesület és a cserkészek által szervezett gyerekprogramokon, a délutáni és az esti koncerteken, különböző tárlatmegnyitókon. Különleges élmény volt számukra a Kolozs Megyei Állami Levéltár meglátogatása és az Akadémiai Könyvtárban a régi könyvek kiállítása. Kiemelte, hogy ezen intézmények ilyen jellegű megtekintésére ritkán nyílik alkalom.

Müller Csaba műépítész is a bőség zavarával küzdött a bő programkínálat láttán, és sajnálta, hogy fizikai képtelenség lett volna részt venni az összes rendezvényen. Ennek ellenére az egész család számára tartalmas kikapcsolódást jelentett a múlt hét a gyerekeknek szóló foglalkozásoktól a Farkas utcai kellemes fesztiválhangulaton át egészen az esti koncertekig. A legnagyobb hatással a Váróterem Projekt Maratoni Sorsjátékának frissessége, üdítő energiája volt rá, az önerőből történő tiszta megvalósítás valósággal elbűvölte. Úgy gondolja, a rendezvénysorozat méltó keretet adott az augusztus 20-i ünneplésnek, csak azt sajnálja, hogy vasárnap már nem folytatódtak a programok a Romkertben.

Keresztes Edit informatikus, bár csak egy koncerten tudott részt venni, de kellemes tapasztalatokkal tért haza. Nemcsak a jó hangulatot és az előadókat dicsérte, hanem a közönség magatartását is, hogy odafigyeltek a tér tisztaságának megőrzésére. Négyéves kisfia is részt vett a gyermekeknek tartott foglalkozásokon, és hatalmas lelkesedéssel mesélt a huszárfelvonulásról. (Háromszéki Eszter)

Valer és Maria Popescu kolozsvári nyugdíjasok. Mindkettőjük édesanyja magyar, így talán ezzel is magyarázható, hogy nem csak érdeklődtek a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat iránt, hanem több koncertre ellátogattak, így a 100 tagú Cigányzenekar fellépésére is. – A feleségemmel együtt úgy gondoltuk, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Kár, hogy a politikusok beszédei miatt így elhúzódott a koncert, és ezért este tízkor ott kellett hagynunk a rendezvényt, hogy „elcsípjük” az utolsó autóbuszt vasárnap este. Nagyon tetszett még a Szent Mihály-templom tornyából való kilátás és a Házsongárdi temetőben a séta. Igyekszünk jövőre is elmenni minél több rendezvényre. Sajnos, gyerekeink, unokáink nincsenek, ezért a gyerekprogramokra nem volt, kit elkísérjünk, de ahogy a műsorfüzetből értesültünk, azok is érdekesek lehettek – mondta a férfi.

Cserei Marika néni és férje, Laci bácsi már jócskán elmúltak hetvenévesek, ám ők sem hagyták ki a rendezvényt. – Mi a délelőtti vagy a kora délutáni programokat látogattuk. Jól éreztük magunkat, sok kedves, régi ismerőssel találkoztunk, akiket több hónapja nem láttunk. Nagyon jó a kezdeményezés. A családtagjaimat és az ismerőseimet egyaránt arra buzdítottam, hogy vegyenek részt a rendezvényen – hangsúlyozta az idős hölgy. (Nagy-Hintós Diana)

Élőszóban és az interneten is többen állást foglaltak a Kolozsvári Magyar Napokról. Csákány Tibor nyugdíjas olvasónk tegnap maga telefonált be szerkesztőségünkbe, hogy elmondja véleményét. – Nagyon jó volt a szervezés – indított, és mint mondta, mérnökként a technikai vetületekre is figyelt, főleg a főtéri színpad környékén, ahol minden nagyon gyorsan, precízen zajlott a mikrofoncserék, a különböző együttesek fellépései során. Külön megdicsérte Gergely Balázst, mivel „nem parancsolt, dirigált, de végig ott volt és figyelte, hogy minden rendben legyen”. Kifejtette: a rendezvénysorozat során több előadáson, beszélgetésen is részt vett, amelyek azonban nem minden esetben tudtak újat mondani, sőt, egyes meghívottak „nem mondtak semmi érdekeset”. Részt vett továbbá a toronylátogatáson, és a Szabók bástyájában zajló rendezvényekre is benézett. Nagyon tetszett neki a Szent István-napi néptánctalálkozó, s bár úgy vélte, hogy a Diákművelődési Házban megtartott zárógála „nem volt nagyon profi előadás”, megérte a sok szép népviseletet látni. Külön megdicsérte a találkozó szervezőit, amiért megoldották annyi néptáncos elszállásolását, de a magyar napok szervezőit is csodálja ilyen vonatkozásban: „nem tudom, honnan tudtak összekunyerálni annyi pénzt”. Olvasónk – ilyen irányú kérdésünkre – negatívumokat, kritikát nem tudott megfogalmazni: nem mondhat ilyet, mert nagyon meg van elégedve a rendezvénysorozattal. (Balázs Bence)

Weboldalunkon, a www.szabadsag.ro-n Málnási Pál nevű felhasználónk is megdicsérte a szervezőket, úgy véli, „minden elismerést megérdemelnek, csak többen kellene látogassák a programokat. A Magyar Napok Facebook-oldalán szólt hozzá a témához Valovics Gabriella, aki szerint szenzációs volt a program, szerencsésnek érzi magát, hogy itthon tartózkodhatott az elmúlt héten.

„Csodálatos hét volt, le a kalappal minden szervező, szponzor és művész előtt. Csak így tovább! És természetesen a közönség előtt is, aki jelenlétével támogatta és erősítette az eseményt”, írja Majó Klára Julianna. Zsigmond Ilka az önkénteseknek mondott köszönetet. Eszenyei Farkas Gábor pedig így fogalmazott: nagy élmény volt végighallgatni a 100 Tagú Cigányzenekart. A szervezőknek pedig azt üzeni: „Kááár lenne őket jövőre kihagyni a műsorból”. Takács Noémi Enikő a kisgyermekes családok figyelembe vételére biztatja őket, amikor a koncertek időpontjait leszögezik. „Mi, fiatal szülők is szeretnénk részt venni az ünnepségeken, és ez lehetetlen, ha ilyen későn kezdődnek a koncertek, a gyermekek nem bírják ki 11 óráig. Körülöttünk nagyon sok fáradt gyermekarc volt, akik már vágytak haza, kérem gondoljanak ránk is a jövőben mert sokan vagyunk ilyen helyzetben. Köszönet mindenkinek a különleges napokért”.

Forrás: szabadsag.ro