Fekete ruhás, fehér maszkos alakok testesítették meg a török veszélyt a Zrínyi Miklós 1566 c. rockoperában a Kolozsvári Magyar Napok záróestjén. A zászlók is előkerültek.

Amikor a programfüzetben először olvastam, hogy a Kolozsvári Magyar Napok zárónapján a Zrínyi Miklós 1566 c. rockoperát adják elő a főtéren, nem tudtam, hogyan kapcsoljam össze a szigetvári ostromot a magyar napokkal, illetve tágabb értelemben augusztus 20-ával.

Aztán Gergely Balázstól választ kaptam. A fesztivál főszervezője a fellépés előtt elmondta, hogy Szigetvár ostroma és a kolozsvári magyarság mindennapjai között az a hasonlóság, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a történelem megpróbált minket is a lakásainkba zárni, akárcsak a szigetváriakat a törökök, de kitörtünk, és a Kolozsvári Magyar Napok egyike a kitöréseknek.

A színpadon alig fért el a sok szereplő, a katonák a színpad előtti macskaköveket nyilazták, a törökök az egyik kivetítő alatt jelentek meg időről-időre, Mehmed pedig a színpad jobb felére húzta fel sátrát. A rockopera első fele lassúbb ritmusú volt, több beszédes részt is tartalmazott, a második felében a harci jeleneteknél pörgősebb dalok hangzottak el, de a szerelem is ekkor lángolt fel a párok között, így aztán a tempósabb dalok után csak úgy áradt a szirup a színpad felől.

A rockopera, tudjuk jól, olyan mint egy eposz, nem lehet félóra alatt lezavarni: súlyos témájú, a cselekmény hosszabb időszakot ölel fel, sok szereplőt igényel, jelmezeket, díszletet, és persze sok zenét. Az István, a király után egy olyan magyar rockopera sem készült, amely azt felülmúlná, de rengeteg próbálkozás volt, és valamelyest mindegyiknek van létjogosultsága - ilyen a Zrínyi Miklós 1566 is. Ezt bizonyítja, hogy a közönség szerette az előadást, tapsoltak a zeneszámok között, a végén pedig felállva ünnepelték a sok szereplőt

multikult.transindex.ro