Az irodalom iroda-lom? Irodalomoktatásról másként…

Miként tud immerzív élményt nyújtani az irodalomtanítás a mai, virtuális világ ingerbombázó hatásaival szemben? A kortárs pedagógia egyik legégetőbb kérdését járta körül Kovács Tünde, a zilahi Gheorghe Șincai Tanítóképző, illetve Szabó Katalin, a Silvania Főgimnázium magyar szakos tanára a Helikon folyóirat és Egyed Emese irodalomtörténész által szervezett kerekasztal-beszélgetésen.
Mit jelent számodra az irodalom? – indította a körkérdést Kovács Tünde, és a közönség soraiból különböző válaszok érkeztek: szabadság, élmény, elmélyülés, játék, barangolás, önismeret. A beszélgetés első körben azt a kérdést járta körül, hogy mit is jelent a „másképp” kifejezés az irodalomoktatás viszonylatában. Szabó Katalin felfogásában ez a tanórai tananyagon túli foglalkozásokat jelenti, valamit, ami érdekes a diák számára. Kovács Tünde osztotta ezt a véleményt, elmondta, hogy olyan témákat kell érinteni a diákokkal, amelyek érdeklődést váltanak ki. Valóságos tapasztalatokat adni a diákoknak és kapcsolatba hozni az élő irodalommal például egy író-olvasó találkozó alkalmával – és ebben akár szervezőkké is lehet alakítani őket, majd egy-két diákot a „kulisszák” mögé is érdemes bevinni, hogy közelebbről is megismerjék a művészeket.
Molnár Andrea felvetésére arra a kérdésre keresték még a választ, hogy miért szükséges az irodalomtanítás iskolán kívül. „Mert lehet” – jött a megdöbbentően egyszerű és tárgyilagos válasz Kovács Tünde magyartanártól. Meglátása szerint adott a lehetőség arra, hogy kiragadjunk egy dolgot, ami a diákokat érdekelheti, és már csak meg kell szervezni, viszont nem feltétlenül kell kötelezővé tenni egy egész osztály számára, inkább listázzuk az érdeklődő személyeket. Jutalompontot viszont nem ajánlott adni a jelenlétért, mivel ez önmagában még nem motiválja a diákokat az aktív részvételre és egyéni gondolkodásmód kialakítására, csak anyagiassá teszi őket. Jutalmat az esemény utáni kiritikus szóbeli vagy írásbeli viszonyulásért érdemes adni.
Az újfajta irodalomtanításról, kerettantervről mindkét pedagógusnak az volt a véleménye, hogy nagyban hozzájárultak a gyerekek kognitív készségeinek romlásához. Erre több megoldási javaslatot is hoztak. Kovács Tünde az irodalom szórakoztató, önismereti szerepét emelte ki, és nem javasolta a kötelező háziolvasmányok feladását a nyári vakációra – nézete szerint a gyerekeknek a szabadidőjükben olyan olvasmányokat kell a kezükbe venniük, amelyekhez kapcsolódni tudnak. Szabó Katalin ezt megerősítve elmondta, hogy a gyermek amikor mesét olvas, azért teszi, mert keresi a kérdéseire a választ – az irodalom tulajdonképpen terápia ilyen értelemben. Az olyan hosszú, nehezen értelmezhető művekkel kapcsolatban mint például Madách Imre Az ember tragédiája azt javasolta, hogy a pedagógusnak hagynia kell időt, hogy a diák szabadon rezonáljon a művel – ne egy adagban olvassa el, hanem „ízlelgesse” jelenetről jelenetre. Kovács Tünde az elmondottakhoz hozzátette: ő kötelező jelleggel kéri, hogy minden diáknak legyen saját példánya, amibe jegyzetelhet a szöveg olvasása során, majd különböző interaktív módszerekkel segíti a diákoknak az elmélyülést: ilyen lehet az olvasószínház vagy a televíziónézőknek talán jól ismert Beugró című improvizációkon alapuló játék adaptálása az adott irodalmi műre. „Az irodalomtanítás lényege az ember, a lélek” – emelte ki. Nézete szerint az irodalomoktatás túlságosan vizsgaközpontú jelleget öltött, nem teszünk pedagógusként elég hangsúlyt a kreativitás fejlesztésére. Szabó Katalin továbbá elárulta az egyik saját bevált módszerét, amivel „megkívántatja” a gyerekekkel az irodalmi műveket: ez egyszerűen annyiban rejlik, hogy a gyerekeknek mesél arról, amit ő olvas.
A beszélgetés fő tanulságaként vonható le az a megállapítás, hogy a gyerekeknek lehetőséget kell kínálunk az önkifejezésre, az autonóm gondolkodásra, tanárként pedig megfelelő módon kell rezonálni az osztály igényeire és érzékeny, de határozott kezekkel érdemes ösztönözni a fiatalokat arra, hogy vállaljanak felelősséget saját fejlődésükért, további bizalmat kell szavazni nekik ennek megszervezésében is.
Kiss Tünde