Meseszövés és interaktív mesejáték

A Tekergő Meseösvény Egyesület egy közös „3D-s mesére” hívta a „kisebb, nagyobb vagy örök gyerekeket” péntek délelőtt a Folkudvar nyitónapján.
A gyerekek körbeülték a mesélőket az Erdélyi Hagyományok Háza Egyesület kényelmes babzsákjain és ülő-építőkockáin és várták a mesekapu megnyílását. Ezt viszont nem lehetett csak úgy, minden előkészület és a meseélmény három fontos tényezője nélkül! A meselátó szemdörgölés, a meselátó fülldörgölés a két legelső kulcs ahhoz, hogy a varázslat a szívbe jusson és ott megmelegedjen. És még kell egy mesecsalogató mondóka, hogy a képzeletből kigyűrűzzön a színes meseszövet és körbefogjon mindenkit.
A mese egy öreg, bús királyt hívott elő, aki nagyon búslakodott, mivel a fia, a fiatal királyfi nem tudott mesét mondani – és hát hogyan is lehet valaki úgy király, ha nem tud a népének mesét mondani? Elküldte hát a király a fiát világot látni, hogy gyűjtse össze a világ legszebb meséit.
A gyerekek ülve, állva, tapsolva, mozogva és fülig érő szájjal vettek részt az interaktív mesejátékban, látszott az arcokon, hogy nemcsak hallgatják, hanem élik is a mesét. Látják az alvó sündisznót, akit alig lehet felkelteni, a kosárban a körtét, ami lehet kutya, lehet macska, s ki tudja, mi minden még. Futnak a girbe-gurba poros úton zöld fű között, fel-le, hátra-hátra nézve. A népi hangszerek muzsikája segítette a népmesei atmoszféra megteremtését, visszakalauzoltak a ritmus által egy ősi világba, az alteritás korába, amikor a varázslat még körüllengte az embereket. Mára ez a világ csak a gyermekek kiváltsága, felnőttként elutasítjuk annak a lehetőségét, hogy létezhet valami, az öt érzékszervünkkel és a racionalitással megragadható világon túl. Pedig – a gyermekeket nézve – ez a szabadság. Vagy legalábbis egy jókora darabja.
Kiss Tünde