Gergely Balázs, Eckstein-Kovács Péter, Kántos Lajos és Kónya-Hamar Sándor ült le a Kolozsvári Magyar Napok keretében egy asztalhoz, hogy a ’89 utáni kolozsvári magyar politikáról beszéljenek. Kántor Lajos szerint megváltozott a hangulat 1989 óta, nem csak pozitív irányba, különösen ha politkéról, vagy Kolozsvár magyarságpolitikájáról beszélünk, hiszen a változáskor rendkívüli figyelem fordult mindazok felé, akik az akkori újrakeződő politikai életben politikai szerepet vállaltak.

89-ben olyan tekintélye volt a magyarságnak, hogy minden meghatározó fórumon ott voltak a képviselők, és Kolozsvárt sikerült megvalósítani 90 elején a három magyar iskolának a visszaállítását, amire Marosvásárhelyen nagyon sokat kellett várni. Kántor szerint Kolozsvár a föl nem adható város, és aki Kolozsvárt feladja, az feladja az erdélyi magyar jövőt is.

Gergely Balázs elmondta, hogy az 50 000 magyar nem biztos, hogy közösséget jelet, és egyre inkább szűkül az a réteg, aki közösségben él. Az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke a jelen helyzetről elmondta, alig öt-tízezres közösségről beszélünk, a hátramaradó 40 000 ember is magyar ember, de nem aktív tagja a magyar közösségnek. Gergely elmondta, hogy bár az országos politika meghiúsította Kolozsváron a három párt együttműködését, az erre irányuló jó szándékot érezte. Gergely elmondta, hogy szeretné, ha a Néppárt annyira megerősödne, hogy komolyan vegyék őket, és ha komolyan veszik őket, akkor egymást ki tudják egészíteni és ez a közösség javát fogja szolgálni.

Eckstein Kovács Péter elmondta, a városnak fejlődnie kell, de nem New York-ot kell a városból csinálni. A várost vonzóvá kell tenni azok számára, akik ide akarnak letelepedni, de egy tudásalapú város kell legyen Kolozsvár. Elmondta, románok között élünk Kolozsváron, és számár románokkal kommunikálni nem gond, ez számára természetes, hiszen Kolozsváron együtt élünk velük.