Madarassy István ötvösművész és Madarassy András képzőművész kiállítása

Ki vagyok én? És ki az az én, aki van? Az istenkeresésre invitál Madarassy István ötvösművész és Madarassy András képzőművész közös kiállítása, amely Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa jóvoltából az Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Galériában tekinthető meg.
Augusztus 12-én, szombaton, mintegy a 14. Kolozsvári Magyar Napok első eseményeként került sor Madarassy István Kossuth-díjas ötvös- és szobrászművész, valamint Madarassy András képzőművész közös kiállításának megnyitójára az Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Galériában.
László Attila főesperes-plébános, az esemény házigazdája köszöntötte elsőként a jelenlevőket. Az élet diadaláról, valamint az Isten képére teremtett ember önmagán való munkájáról beszélt. A tárlatra vonatkoztatva gondolatait, kiemelte: ,,Az életről beszél ez a kiállítás, és arra hív, hogy elvezessen önmagunkhoz, megtaláljunk valamit vagy kezdjünk el keresni önmagunkban valamit vagy valakit, és ezáltal elvezessen minket Istenhez, a negyedik legfőbb jellemzője, a szép által.”
Demeter Katalin konzul asszony szólalt fel ezt követően, a köszöntések után ismertetve Takács Gábor grafikus értelmezését a kiállított művekről és alkotóik munkásságáról. Mint a jelenlevők megtudhatták, Madarassy István szobrászművész munkásságának egyéni védjegye az úgynevezett ,,tűzecsettel festés”, amelyet ő maga dolgozott ki, s melynek lényege, hogy a hegesztőpisztollyal megfelelő hőfokra melegítve a vörösrézlemezt, abból elő tudja hívni a szivárvány színeit. Alkotásainak értékét növelik a fények és árnyak játéka, a kezek különös megjelenítései a domborműveken, valamint munkáinak dualitása: egyszerre szakrális és világias jelleget is öltenek. Ars poétikája: ,,Úgy gondolom, csak akkor válik a kép képpé, a szobor szoborrá, a szoborkép szoborképpé, ha a tűz és a láng által a lelket is sikerült beléjük olvasztanom.” Fia, Madarassy András, az esztergomi Temesvári Pelbárt Gimnázium képzőművész tanárának alkotásait is áthatja a mély Istenhit. Szakrális csendéleteket és portrékat fest. ,,Nem fest ugyan ikonokat, de az ikonfestő lelkületével, hitével és tovább gondolt témáival szokott festeni”- vallja Takács Gábor. A képzőművész kedvelt technikái közé tartozik ceruzarajz, valamint a színes pasztellel festés. Ars poétikája: „Látni vágyom és megmutatni! Arcok, találkozások, ez az életem.”
A tárlatmegnyitó emelkedett hangulatának további színt adott Kardos M. Róbert színművész előadása, amelyen Madarassy István kérésére Kányádi Sándor Noé bárkája, valamint Babits Mihály Eucharistia című verseit tolmácsolta expresszív erővel; és Szabó Kati Kinga hárfaművész Achille-Claude Debussy hárfára írt zeneművével kápráztatta el a közönséget.
Zárómozzanatként maguk a művészek is szólni kívántak a jelenlevőkhöz. Madarassy István ötvösművész Kolozsvárhoz való szoros lelki kötődéséről beszélt: ,,úgy érzem, hogy hazajöttem” vallotta; Madarassy András képzőművész pedig az erdélyi vendégszeretet méltatta, és köszönetnyílvánítások után átnyújtották ajándékaikat a szervezőknek.

Kiss Tünde