Egy világvég, amely érintetlen volt

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán, az Iskola Alapítvány és a Bookart Kiadó szervezésében bemutatták az áprilisban megjelent, ötvenöt évet felölelő Korniss Péter Hosszú úton. Szék 1967-2022 című fotóalbumot a Kolozsvári Magyar Napok keretében, csütörtök délután. A könyvbemutatót Hajdú Áron, a Bookart kiadó igazgatója moderálta. Korniss Péter életmű-kiállítását a 2019-es Magyar Napok alatt lehetett megtekinteni.
Hajdú Áron háláját fejezte ki azért, hogy az albumot sikerült legelőször Erdélyben is bemutatni, és tisztelettel megköszönte, hogy a Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotógráfus és fotóriporter a Bookart kiadót választotta, majd ismeretségük történetét mesélte el, ami Részegh Botond képzőművésznek köszönhető.
Ezután Korniss Péteré volt a szó. Kiderült, hogy Salát Zalán Péter tervezte a könyvet, majd sok gond és fejfájás után a 69. változat lett a végleges. Elmagyarázta, hogy a cím kifejezi, hogy mennyi év telt el, milyen nagy utat jártak be a székiek, és hogy mennyire megváltozott a világ, és vele együtt mi is. A művész levetítette néhány fotóját, melyek az albumban is láthatóak, időrendi sorrendbe haladva. A fotógráfus elmesélte a kezdeteket: táncfotósként 1967-ben ismerkedett meg Novák Ferenc, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas koreográfussal, aki először vitte el Székre, a táncházba. A székiek mindennapjai, életfelfogása és hagyományai felkeltette Korniss Péter figyelmét, és tudta, hogy mindenképp be akarja mutatni ezt a világot, mivel érezte, hogy ez az életforma egyszer el fog tűnni. A leginkább monokróm képeken, a hírhedt táncházmozgalmon kívül rengeteg más széki fontos pillanat jelenik meg.
A vetítés alatt a közönség (akik közül sokan székiek voltak, voltak olyanok, akik a fotón voltak, illetve sokan felmenőiket láthatták a fotókon) széki szoknyában tornázó iskolás lányokról, fonóról, húsvétot ünneplőkről, temetésről, lakodalomról, vagy éppen istentiszteletről láthatott képeket. Korniss Péter bevallotta, hogy a fotóalbumon végig vonul a személyes kötődése a faluhoz, hiszen egy életre szóló barátságot alakított ki egy széki házaspárral, és családjukkal.
A politika kimaradt Korniss Péter fotóiból, viszont természetes volt, hogy a székieket a legőszintébb pillanatokban fotózta le. Az 1989-es rendszerváltás utáni képein a változás, a globalizáció jelenik meg. Emellett, a kilencvenes évektől kezdődően dokumentálta azt is, ahogyan a székiek munka reményében külföldre költöztek ahhoz, hogy majd később házat építhessenek és fenntartsák családjaikat. Kiemelt helyet kapott Korniss Péter képein a hollandiai Michel van Langeveld (aki jelen is volt a bemutatón), vagyis a sokak által ismert Holland Mihály, aki egy Korniss-albumnak köszönhetően szeretett bele a faluba, és költözött oda.
Korniss Péter színes és beállított fotói, amelyeket már az utóbbi években készített, egy másfajta világot mutatnak be: a gyermekek busszal járnak iskolába és maszkkal a járvány ideje alatt (és nem a sárban gyalogolnak másfél órán át), az iskolákban néptáncot tanítanak, de az is megjelenik, ahogy Széken most már kevesen foglalkoznak mezőgazdasággal vagy állattenyésztéssel, hanem inkább quadokat adna ki bérbe az emberek, ellenben a széki tiszta szoba még mindig nem tűnt el.
Mihály Kriszta