Emlékkiállítás nyílt Gazdáné Olosz Ella textilművész munkáiból

A 14. Kolozsvári Magyar Napok hétfői napján a Bánffy-palotában Gazdáné Olosz Ella textilművész kiállítása nyílt meg. A megnyitón szót kapott a 30 éve elhunyt művész férje, a kiállítás kurátora, Gazda József és Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóhelyettese. A kiállítás ötletgazdája a Kincses Kolozsvár Egyesület és a Kolozsvári Művészeti Múzeum mellett, Tibori Szabó Zoltán újságíró, műkritikus volt.
A kiállításmegnyitón elhangzott: Gazdáné Olosz Ella, halála után megtalált egyik jegyzetében azt vallotta, hogy az archaikus és a modern, kelet és nyugat, a népi szövés és a komplementer szövés monumentális szintézisét szerette volna művészetével megteremteni. Máskor pedig arról vallott, hogy fali szőnyegeivel az egyszerűség döbbenetét szeretné kiváltani az emberekből. Kiállításai lehetőséget biztosítanak arra, hogy ki-ki maga is megtapasztalja a művészi szándék teljesülését. A kiállítás az alkotó legreprezentatívabb munkáiból jött létre.
„Jóleső érzéssel gondolok arra, hogy ez a fájdalommal kikövezett hosszú út, amely a harminc évvel ezelőtti halála óta eltelt, egy új állomásához érkezett, és itt közel ötven munkáját láthatják” – kezdte beszédét Gazda József. Elmondta: az Olosz Ella halála után számbavett életmű 211 szőnyegből és majdnem 40 minitextilből áll, ugyanakkor hisz abban, hogy a látogatók „lélekkel, tiszta szívvel, rárezdüléssel telve tekintenek rá erre a csodálatos életmű inspiráló darabjaira”.
Szücs György hosszan méltatta Gazdáné Olosz Ella munkásságát. Megemlítette a 2012-ben megnyílt kovásznai állandó kiállítását, amelynek több ezer látogatója tovább vitte hírét a világban. De természetesen nem szabad elfelejteni azokat a kiállításokat sem, amelyek az elmúlt évtizedekben Erdély jelentős városaiba is eljutottak. Kolozsváron, 1976-ban az akkor alternatívnak számító Korunk Galériában szerepeltek művei, 1994-ben a Bánffy-palotában halála után először állítottak ki, illetve 2003-ban a bukaresti magyar, 2009-ben pedig a budapesti román kulturális központ szervezett tárlatot műveiből. Szücs György elmondta: Gazdáné Olosz Ella „az alkotói elköteleződés, a kutató-kereső magatartás megadta számára az egyéni út megtételének lehetőségét, ugyanakkor a korszakban elvárt, mondhatni kötelező figuratív jelenetek, történetmesélő faliszőnyegek készítése nem elégítette ki, művészetében mindinkább a hazai művészeti elemek, és a különféle kultúrák szimbólumvilágának szintézisére törekedett.” Elhangzott: Olosz Ella pályája egybeesett azzal az 1960-as évek végén bekövetkezett fordulattal, amely a textilművészet felfutását eredményezte Romániában és Magyarországon egyaránt. A Gazda házaspár 1970-es években megtett nyugat-európai útjaik során személyesen találkozhattak mind a kortárs törekvésekkel, mind pedig a különféle népi hagyományokkal, például Spanyolországban az évezredes mór ornamentikára csodálkozhattak rá.
Olosz Ella egyik legfontosabb felfedezése a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában elterjedt ősi ikat technika volt, amelynek lényege, hogy a fonalakat nem egyenletesen, hanem bizonyos részeket kötegeléssel lefedve festenek meg, és a festett és festetlen szakaszok nem éles találkozása a szövés során finom színátmenetek, árnyalatok kialakítását teszik lehetővé.
Később Szücs György magát az alkotót, Gazdáné Olosz Ella egyik kritikai írását idézte, amely akár művészeti programként is értelmezhető: „A művész elérkezett alkotókészségének ahhoz a szakaszához, amikor már általános következtetések levonására képes, amikor az egész emberiséget érintő problémák megoldására vállalkozhat. Nemesen elvont képein kutatja az anyag ezer arcát, az emberi érzelmek végtelen széles skáláját”.
A tárlatot augusztus 27-ig lehet megtekinteni a Kolozsvári Művészeti Múzeumban.

Mihály Kriszta