Kettős könyvbemutató: Kriza. Kötetes. Kötetlen…
Selyem Tünde és Szabó Lilla néprajzi kutatásaiból született doktori disszertációkat mutattak be csütörtök délután a Kriza János Néprajzi Táraság Mikes Kelemen utcában található székhelyén. A szerzőkkel és a kiadványokat bemutató kollégáikkal Pozsony Ferenc néprajzkutató beszélgetett.
Csütörtök délután kettős könyvbemutató várta a Magyar Napok közönségét. A Kriza János Néprajzi Társaság székhelyének kertjében Selyem Tünde A kolozsvári hóstáti közösség és Szabó Lilla Interetnikus kapcsolatok Felső-Háromszéken című köteteit mutatták be, amelyek a szerzők doktori disszertációinak könyvbe szerkesztett formái.
Selyem Tünde munkáját Ágoston-Szűcs Brigitta mutatta be, akinek férje révén személyes kapcsolata is van a kötet interjúiban megszólaló hóstáti családokkal. A tanulmány öt család három generációján keresztül mutatja be a hóstáti magyar közösség életmódját, világlátását az 1920-1940 közötti generációtól az 1980-2000 között született családtagokig. A kutatás során, mint elmondták, megfigyelhető volt a gazdálkodástól való fokozatos eltávolodás, amely azonban korántsem teljes, hiszen a bemutatott közösségnek például olyan tagja is van, aki jelenleg Amerikában él, és ott is hóstáti magból termeszt zöldségeket a családjával. Emellett kiemelték a szabadidőhöz való hozzáállásban fellelhető különbséget is a generációk között. A munkájáról a szerző elmondta, „a könyv nem egy Hóstát-monográfia, célja sokkal inkább az, hogy megragadja a közösségben végbemenő változásokat”.
Szabó Lilla tanulmánya Haraly, Páva és Székelypetőfalva településeken vizsgálja a helyi magyar, román, és cigány közösségek egymásról és magukról alkotott véleményét, valamint azt, ahogyan ez a három etnikum együtt él a háromszéki településeken. A Jakab Albert Zsolt által bemutatott kötet ötletét a szerző elmondása szerint a szülőfalujában, Zabolán történt rendszerváltás utáni konfliktusok adták, ezek kapcsán fogalmazódott meg benne, hogyan tud együtt élni három különböző népcsoport ezen a területen. „Kíváncsi voltam, hogy máshol is jelen van-e ez az ellenséges viszonyulási forma, vagy egy konkrét helyhez köthető konfliktusról van szó” – mondta.
A beszélgetést vezető Pozsony Ferenc összefoglalva a hallottakat, úgy fogalmazott, „ez a két kötet, amely két egymástól távoli közösséget mutat be, az egész erdélyi magyarság sorsáról is szól, hiszen ami a fővárosban történt az évek során, az mindkét helyszínen lecsapódott, mindkét közösségre hatással volt.” A néprajzkutató örömét fejezte ki, hogy ezek a munkák megjelenhettek könyvként, és arra bíztatta a jövő néprajzkutató generációit, hogy hasonló munkákkal járuljanak hozzá saját közösségük értékeinek megőrzéséhez.