S.O.S. Ukrajna! – segítségnyújtás a háború károsultjainak
Az ukrajnai háború károsultjainak megsegítéséről beszélgettek péntek délután a Vallásszabadság Házában. A beszélgetést a Gondviselés Segélyszervezet kezdeményezte, az őket képviselő Szabó Lászlón, Székely Andreán és Vagyas Attilán kívül Vladimir Szkalszkij, odesszai önkéntes, Pünkösti Zsolt, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, valamint Kiss Tibor és Kiss József református lelkipásztorok vettek részt.
A kétórás programon elhangzott, hogy melyik szervezet hogyan szervezte meg a munkáját, és (angol nyelven) Vladimir Szkalszkij is megosztotta élményeit arról, ahogyan Kolozsvárra érkezve fogadták őket. Utóbbi elmondta, hogy bár tovább akartak menni a családjával nyugatra, de a fogadtatás és a hatékony segítségnyújtás hatására mégis itt maradtak. „Amikor szállást kerestünk Kolozsváron, nem csak az iskola kapui nyíltak meg előttünk, hanem a szívek is. Az azóta eltelt időszakban a segítségnyújtásban való együttműködés mellett nagyon szoros baráti kapcsolatok alakultak ki az itteni emberekkel” – mondta az odesszai férfi, majd hozzátette, a háború után ők is szívesen vendégül látják a jelenlévőket Ukrajnában.
A továbbiakban szó esett arról, hogy miért nehezebb beszerezni egy kamionnyi sót, mint elsőre gondolnánk; hogy a menekülők egy része nem tartja elég biztonságosnak Romániát, ezért megy tovább; hogyan működik ebben a helyzetben Barabási Albert-László hálózat-elmélete; hogyan lett egy viccnek szánt megjegyzésből egy héttel később ukrán óvoda Kolozsváron; de a komoly témák után néhány viccesebb helyzetet is elmeséltek a résztvevők, például azt, amikor egy felnőtt kaukázusi kutyával menekülő férfit kellett eljuttassanak Bécsbe.
Mint mondták, az állam látszólagos segítsége és erre irányuló tervei nem bizonyultak elegendőnek, így továbbra is a segélyszervezetek tehetnek a legtöbbet a károsultakért, akár itthon, akár Ukrajnába eljuttatva a szükséges segítséget. Ennek nélkülözhetetlen részei azok a személyek is, akik adományaikkal, önkéntes munkájukkal segítik a szervezetek munkáját. Szabó László zárógondolatként hozzátette, bár nagyon fontosak a kapcsolatok és a tudás, az isteni gondviselés nélkül nem lehetne végezni ezt a segítségnyújtást.