A Kincses Kolozsvárért Díjat vehette át dr. Dávid Gyula
A 14. Kolozsvári Magyar Napok augusztus 14-i ünnepélyes nyitógáláján, a Kolozsvári Magyar Opera nagytermében adták át a 95. születésnapját ünneplő dr. Dávid Gyula irodalomtörténésznek, szerkesztőnek és műfordítónak, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnökének a Kincses Kolozsvár Egyesület kuratóriuma által odaítélt Kincses Kolozsvárért Díjat.
Az ünnepségen elhangzott: a magyar művelődési élet területén nyújtott kiemelkedő tevékenységéért, fáradhatatlan közösség- és tudományszervező munkájáért díjazott dr. Dávid Gyula életével és munkásságával, valamint 56-os elítéltként, a diktatúra legsötétebb éveiben tanúsított kiállásával és bátor helytállásával Kolozsvár, Erdély és a Kárpát-medence magyar közösségeinek méltó példaképévé vált.
Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület volt elnöke, a Művelődés folyóirat nyugalmazott főszerkesztője, Bessenyei György-díjas művelődéstörténész laudációjában rámutatott: a hosszú élet hatalmas élettapasztalattal, bölcsességgel jár, melyekből Dávod Gyula szívesen juttat mindazoknak, akiknek sikerül szellemi holdudvarába kerülnie. Dáné Tibor Kálmán felidézte: a pályakezdő Dávid Gyulának volt alkalma megismerni a fékevesztett 20. századot, hiszen mint fiatal, fényes jövő előtt álló tanársegédjét a Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének, koholt politikai vádak alapján több társával együtt bebörtönözték, hogy az 1956-os magyarországi forradalom leverése után példát statuáljon a hatalom az erdélyi magyarságnak. A börtönévek után, egy rövid ideig fizikai munkásként dolgozott, hogy aztán hatalmas irodalmi felkészültségét a köz szolgálatába állítsa, hisz évtizedekig a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségének szerkesztője, majd vezetője, szellemi irányítója lett. „Egy olyan könyvkiadói műhelyt hozott létre a kincses városban, mely a könyvszerkesztést, mint szakmát, a legmagasabb rangra emelte, a kultúrát nem igazán pártoló politikai környezetben, méltó módon képviselve itt, Erdély fővárosában, a bukaresti irányítás alatt álló hazai kisebbségi könyvkiadónk szellemiségét. Mindeközben Dávid Gyula megkerülhetetlen személyisége lett, és mind a mai napig az is maradt, az erdélyi magyar irodalomtörténet tudományának” – hangzott el a laudáció során. Dáné Tibor Kálmán kiemelte: nem sokkal az 1989 karácsonyán bekövetkezett nagy politikai fellélegzés után Dávid Gyulát is elérte a jól megérdemelt nyugállomány, de szó sem volt arról, hogy visszavonuljon a közügyektől. „Ekkor életének és szellemi munkásságának egy új korszaka következett. Megértve az idők szavát, irányítása alatt többedmagával létrehozta a Polis Könyvkiadót, széleskörű irodalomtörténeti ismereteit felhasználva pedig, addig elhallgatott, indexen tartott irodalmi gyöngyszemeket jelentetett meg. 1991. áprilisában, a Brassóban összesereglet több mint 180 művelődésszervező, kulturális szakember, egyhangúlag választotta meg az ötödfél évtizeddel azelőtt, a kommunista diktatúra által elnémított, s ekkor a Cenk lábánál újraalapított, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, rövidebb és ismertebb nevén: EMKE elnökévé. Hatalmas tenni akarással, nagyívű jövőképpel látott hozzá a hazai magyarság legnagyobb kulturális ernyőszervezetének az igazgatásához, s ebben a munkában ugyancsak lelkes, a szervezéshez nagyon jól értő, pragmatikus társra talált Kötő József személyében” – idézte fel Dáné Tibor Kálmán, majd hangsúlyozta: Dávid Gyula mindig a civil társadalom oldaláról közelítette meg az általa vezetett társadalmi egyesület érdekeit, s mindig a kultúrát helyezte a politika elé. „Ő mindig nyugodt, kiegyensúlyozott és mértéktartó. Őt soha nem hallottam senkiről a gyűlölet hangján szólni. Ha időnként elejtett egy-két mondatot a börtönéveiről, még a fogva tartóiról is nyugodt tényszerűséggel tudott beszélni. Talán a fogságban edződött erős életigenlése állította meg dr. Dávid Gyula testi-lelki-szellemi öregedését” – zárta ünnepi beszédét Dáné Tibor Kálmán.
Az ünnepség végén és a Kolozsvári Magyar Napok nyitógálájának színpadán dr. Dávid Gyula átvette a Kincses Kolozsvárért Díjjal járó emléklapot és bronz emlékplakettet, majd elmondta: 75 év történései kötik a kincses városhoz. „Ezzel a díjjal, úgy érzem, további kötelezettséget róttak rám, s ígérem, amíg a Jóisten éltet, tovább fogom tenni mindazt, ami megtehető” – jelentette ki a díjazott.
A Kincses Kolozsvár Egyesület sajtóirodája
