Kerekasztal-beszélgetés vallási örökségeink nemzeti identitásformáló és megtartó erejéről
Élő közösségek kellenek, hálózatosodás, egymás iránti felelősségvállalás, helyi specifikumok általi önmegmutatás és kapcsolódás a nemzetközi vérkeringésbe – hangzott el többek között a hétfői kerekasztal-beszélgetésen, ahol neves egyházi és vallásdiplomáciai képviselők a vallásturizmus lehetőségeit taglalták, mint a magyar szórvány megmaradásának és reneszánszának eszközét.
A kerekasztal-beszélgetés hétfő délután Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvénytermében zajlott, melyen jelen volt Nacsa Lőrinc országgyűlési képviselő, a Nemzeti Vallásturizmus Intézkedési Terv megvalósításához szükséges intézkedések koordinációjáért felelős miniszteri biztos, Érszegi Márk Aurél, a Külgazdasági és Külügyminisztérium vallásdiplomáciai főtanácsadója és Veres Stelian, a Gyulafehérvári Római Katólikus Érsekség gazdasági igazgatója. A beszélgetés moderátora Koncz Attila szakújságíró, teológus volt.
Az esemény nyitásaként Grezsa Csaba főkonzul köszöntötte a beszélgetés résztvevőit, majd elmondta, hogy Magyarország Kormánya és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa feladatának tekinti megtalálni a kapcsolatot a zarándoklat és a turizmus között, éppen ezért fontosnak tartották, hogy a vallásturizmussal kapcsolatos kérdések megjelenjenek a Kolozsvári Magyar Napokon.
Koncz Attila a beszélgetés vezérfonalát azzal a tényfelvetéssel adta meg, hogy a magyarországi turisták, zarándokok élményszerzés céljából látogatnak meg egy-egy kegyhelyet, műemléket Erdélyben, és amennyiben ez az előzetes elvárásuk teljesül, az mindkét irányban kötődést és ezáltal az identitás megerősítését eredményezi – ezen jelenség lehetőségeinek és nehézségeinek feltárására kérte a beszélgetés résztvevőit.
Nacsa Lőrinc miniszteri biztos elmondta, hogy a vallás, a hit és a nemzeti identitástudatunk (kultúránk, nyelvünk, hagyományaink) összekapcsolása fontos aspektus a közösségek megerősítésében, hiszen ezek alapvetően járultak hozzá a megmaradásunkhoz. „A magyarság szellemi-lelki erőművei”-nek nevezte éppen ezért a vallási örökségeinket, és felhívta a figyelmet a közösség felelősségére is, ami ezek ápolását, fenntartását és egy hiteles üzenet átadását kell lehetőségként lássa és feladatként vállalja, hogy a látogató hitében, elköteleződésében, identitásában erősödni tudjon – hiszen a XXI. század legfontosabb „csataterének” az identitáskérdés ígérkezik. Az élményközpontú turizmus fejlesztésére kell hangsúlyt fektetni meglátása szerint, melyben segítséget nyújthatnak a külföldi minták, viszont ezeket adaptálni kell a sajátosan magyar lelkiségre, szellemiségre; a vallási örökséget fenntartó közösség a saját lelkét kell belehelyezze ebbe az autenticitás elérése érdekében, mert ez a közösség erejét mutatja be és annak megerősödését szolgálja. „Minden, amiről beszélünk mindig valahogy egy irányba mutat, és az a közösség. Ez a legfontosabb” – emelte ki.
Érszegi Márk Aurél az olaszországi példa szemléltetésével kezdte hozzászólását. Mint említette, az olaszok identitását nem is annyira a nemzeti identitás, mint a saját régiójukhoz, a szűkebb pátriájukhoz való kötődés határozza meg. A vallási örökségek gazdasági fenntartása érdekében bevezették a templomi belépődíjat: egy külön, közös imádságra fenntartott helységet tartanak fent, ahova díjmentes a belépés, viszont van egy hozzáadott érték a műemlék egészében, amiért lehet kérni hozzájárulást. A vallásturizmust különösen fontosnak tartja, hiszen ez elmondása szerint globális jelenség, összeköt minket – úgy magyarországiakat, mint erdélyieket – a világ többi részével. „A vallási turista kettő dolgot keres: olyan élményt, amihez maga tud kapcsolódni, amibe a saját lelkiségét bele tudja illeszteni és ismerős neki és általa észreveszi, hogy az egyház az univerzális, jellemzően mondjuk a Mária-kegyhelyek ilyenek; másik pedig ami neki nincs, ami mondhatni egzotikus, ami csak azon a helyen van, és amiért érdemes oda elmenni, mert az csak ott van, ami a specialitása annak a helynek, de ugyanakkor tud belőle gazdagodni, valahogy megszólíthatja őt” – mondta Érszegi.
Veres Stelian főtisztelendő atya kiemelte, hogy az egyház számára lehetőséget nyújt a turisták érkezése nem csak arra, hogy megmutasson valamit a történelméből, hanem arra is, hogy átadjon valamit az egyház a hitéből. Az olasz példával ellentétben nem látja jónak a belépődíj kiszabását a templomlátogatók számára, sokkal inkább járható útnak tartja a külön erre a célra berendezett helyiségek, például múzeumi részleg fenntartását a műépületen belül, vagy templomtorony látogatása esetén kért adományok bevezetését.
A beszélgetésen részt vevők egyetértettek abban, hogy napjainkban tapasztalható egyfajta reneszánsza a vallásturizmusnak, aminek egyik okát a folyamatosan változó világnak (háborúk, világjárvány) is betudhatjuk és keresünk egy kapcsolódást valami rajtunk túlmutató erőhöz. Az egyre növekvő igény abban is megmutatkozik, hogy túljelentkezés van a zarándokvonatokra és zarándokbuszokra, valamint a specifikusan vallásturizmussal foglalkozó szakemberek képzésére is megjelent egy pasztoriális-piaci igény.
Kiss Tünde
