Kedd, augusztus 19., 17 óra

Helyszín: Bocskai ház, Óváry terem

Előadó: dr. Vízi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola oktatási rektorhelyettese

Szervező: Sapientia EMTE

Az előadás rezüméje:

Az előadás az 1920. június 4-én a versailles-i Grand Trianon kastélyban lezajlott, alig több mint negyedórás megalázó ceremónia ismertetésével kezdődik. A magyar küldöttség 1920. június 4-én délután 4 óra 15 perckor érkezett meg a trianoni kastélyba. Az aláírás helyszínéül a palota 52 méter hosszú és hét méter széles folyosóját, az ún. Galérie des Cotelle-t, a Cotelle termet jelölték ki.

A terem közepén egy nagy patkó alakú asztal állt, körülötte a részt vevő nemzetek képviselői foglaltak helyet. A ceremónia az elnöklő francia miniszterelnök, Alexandre Millerand rövid bevezetőjével kezdődött, majd Millerand felszólította a magyar küldötteket az aláírásra. Először dr. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter lépett az asztalhoz, és a szállodából magával hozott rozsdás, puhafa szárú tollal, ahogy arra később visszaemlékezett, „Állva, oda se nézve, félvállról írtam alá…”.

Benárdot Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter (mai értelemben a külügyminiszter helyettese) követte, aki ülve írta alá az okmányt. Majd az öt főhatalom delegátusai következtek, azután a többiek a francia ábécé sorrendjében. Az aláírást követően Millerand röviden bezárta az ülést. Az egész nem tartott tovább 15 percnél. Az Est című politikai napilap másnapi, 1920. június 5-i száma szerint: „Az okiratot tarkítani fogja dr. Benárd neve, egy név, mely csak nemrég bontakozott ki az ismeretlenség homályából, hogy örök életét megkezdje a magyar történelemben.”

Az előadás további részében a két aláíró politikai és közéleti életpályája kerül ismertetésre. Kitér a Benárd és a Drasche-Lázár családok eredetére, az aláírók neveltetésére, iskolai előmenetelére, első világháborús szereplésükre, illetve a két háború közötti munkásságukra. Határozottan cáfolja azokat az állításokat, miszerint dr. Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd súlytalan, a politikából távozni akaró, az aláírást önként vállaló politikusok lettek volna. Ezzel szemben részletesen bemutatja mindkét politikus aláírást követő munkásságát, s meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy két olyan tisztességes emberről van szó, akik elszenvedői és mondhatni áldozatai voltak az eseményeknek.

Végezetül ismertetésre kerül Dr. Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd szerepe a második világháborúban és az azt követő években. Drasche-Lázár Alfréd 1944 augusztusában elhagyta Magyarországot, és Ausztriában, Meyerhofenben várta ki a háború végét. Hiába szólította fel 1948. október 29-én Kádár János akkori belügyminiszter az akkor Bécsben lévő egykori diplomatát és feleségét, hogy térjenek haza, ők erre nem reagáltak. Drasche-Lázár Alfréd 1949. augusztus 28-án Meyerhofenben halt meg, 74 éves korában. Az ottani temetőben alussza örök álmát.

Dr. Benárd Ágostot, miután az amerikai hatóságok kiadták a magyar szerveknek, bíróság elé állították és koncepciós perben jogerősen 1948. október 7-én elítélték. Dr. Benárd Ágost 1949. január 26-án betegségére való hivatkozással 6 hónapra büntetés-félbeszakítást kapott, aminek leteltét követően nem tért vissza a váci büntetőintézetbe. Élete végéig, 1968. június 26-ig illegalitásban élt Balatonkenesén.