Mondják, hogy madarat tolláról, embert barátjáról azonosítunk. De mi a helyzet a mi szeretett kócos tollú jómadarunkkal, Oszkárral? Megkérdeztük a haverjait. "Vélmény"- beszámoló következik.

A megkérdezettek neveit kérésükre nem közöljük, mivel többen is közülük szólásszabadságra mentek.

"Reggelente órákig képes tollászkodni a tükör előtt. Elképesztő..."

"Feszt valami okosságról károg. Főleg a kocsmában."

"...Jaj na, ne akarjátok már befeketíteni a hírnevét."

"Remekül lehet szivatni a csip-csip csóka vak varjúcska kezdetű mondókával, hehe."

"Szegény Oszkár. Már annyit letett az asztalra és még most se kapta meg azt a fránya Oscar-díjat."

"Civilben azért tartja a hol-low profile-t."

"Kedvenc filmje a Szárnyas fejvadász. A rút kiskacsán meg gyöngyözve pityereg, de psszt, el ne áruljátok, hogy kikotyogtam!"

"Ó, mondtuk már neki ezerszer, hogy ne dőljön be, de még mindig szeruszt köszön a repülőknek..."

"Titokban szeretne a RedBull reklámarca lenni. Szerinte sokkal hihetőbb referencia lenne – mármint a szárnyakat ad című történet."

"Nem védekezik sajnos. Forró délelőttökön is kolozsvári napozik és tessék: folyton feketére ég le."

"Tuti hogy bipoláris személyiségzavarral küszködik. Nyaranta arculatot vált, télen meg totál eltűnik. Pedig nem is vándormadár."

"Egyszer volt egy nője. Azt is galambomnak szólította."

Szöveg és fotók: Ozsváth Zsuzsa, oszkárszakértő