A trianoni békeszerződés sokakat foglalkoztat, kedd délután is zsúfolásig telt a Bocskai ház Óvári terme. Dr. Vízi László Tamás történész és jogász adott elő Trianon: tények és tévhitek címmel.

Prezentációjának középpontjában az a kérdés állt, kik is voltak valójában azok, akik aláírásukkal szentesítették a békeszerződést a magyar kormány részéről. Mert az elmúlt kilencvennégy évben sok legenda született róluk, és számos tévhit magáról az aláírás eseményéről. Bonyolult az aláírók kiválasztásának körüli történet is, mert senki sem vállalta szívesen, és még a közelgő választások szempontjai is beleszóltak. Hosszas hercehurcát követően határozott a minisztertanács, ami azonban biztos: akinek mennie kellett, nem örömmel tette, nem sorshúzás alapján dőlt el, és nem is önszántukból vállalták.

Drasche-Lázár Alfréd és Benárd Ágost funkciójuknak „köszönhették”, hogy rájuk esett a választás. Nem volt alternatívájuk, nem utasíthatták vissza. Áldozatok voltak.
A tizenöt perces „megalázó ceremónia” a Grand Trianon kastély Cotelle termében egyiküknek sem volt egy könnyű negyedóra. „Állva, oda se néztem, félvállról írtam alá” – idézte az előadó Benárd szavait.

Azonban az, hogy bármelyikük halálának köze lett volna az 1920. június 4-én történtekhez, szintén csak legenda. Sőt: Trianon utáni hosszas politikai karrierjük legalább annyira érdekes volt, mint az oda vezető útjuk. Ahogy a dokumentumokra alapozott történelemtudomány is gyakran érdekesebb, mint maguk a legendák.

Szöveg: Kolozsi Emese. Fotó: Kiss Gábor