Mi történik, ha egy jogász és egy állatorvos vizuális művészekkel ül le egy asztalhoz? Hát persze, hogy a művészetről fognak vitatkozni! És mi a legfőbb kérdés? Hát persze, hogy a határok.

Ha az állatok művészeti manifesztációkban való „használatát” vizsgáljuk, a legfontosabb kérdés: mi az, ami még morálisan, etikusan, jogilag elfogadható és nem káros, nem életellenes. Ezzel kapcsolatosan megtudtuk, hogy Romániában nemcsak az emberek, hanem az állatok bántalmazása is törvény által büntetendő cselekménynek számít, és ez korlátozza a művészi szabadságot is.

A másik kérdés az, hogy mennyiben fogadható el az, ha egy művész állatokat áldoz fel a művészet „oltárán”. Hát persze, hogy nem fogadható el, ha nem áll mögötte egy szolid koncepció, amellyel lehet alibizni az esetleges testi és mentális sérülésekért. Mint kiderült, vannak törvények, csak ezeket nem alkalmazzák. Amíg a cél szentesíti az eszközt, addig kimagyarázások is lesznek – hangzott el.

S az egyik végkövetkeztetés, hogy a művészetnek nincsenek látható vagy láthatatlan határai. Vannak jogi mércék, van egészségügyi szakszervezet, amelyek segítségével megakadályozható az ész- és művészetnélküli mészárlás, és felléphetünk az állatok védelmében is.

No, hát talán nem kaptuk meg a Nagy Konkrét Választ és a művészet is határtalan maradt, ha nem öncélú, de a nagyjából elfogadható üzenet az ésszel és mértékkel elvet közvetíti. Biztonságos művészetet kívánunk!

Szöveg: Ozsváth Zsuzsi. Fotó: Fall Sándor