Kisebb baráti társaságra, családias hangulatra számítva vágtunk neki kedd este a Csillagtúrának. Persze nem ez, sokkal inkább a személyes érdeklődés késztetett arra, hogy részt vegyünk. Nem csalódtunk, sőt, minden tekintetben felülmúlta a várakozásainkat az éjszakába nyúló kiruccanás.

 Az első meglepetés a megérkezéskor ért, amikor több mint ötven elszánt ember várakozott a találkozóhelyen. A beígért félórás út erdei ösvényeken vezetett a csillagvizsgálat helyszínéül kiválasztott tisztásra, az esemény ezen része önmagában is izgalmas volt. De közel sem mérhető ahhoz, ami ezután következett. Miután a csapat eltévelyedett része odaért a helyszínre, lekapcsoltuk lámpáinkat, kizártuk a külvilágot és csak a csillagokra fókuszáltunk. A szemfülesebbeknek még a kívánságlistája is rövidebb lett, már csak teljesülniük kell. 

Váradi Nagy Pál, amatőr csillagász egyórás bemutató előadása számunkra vérprofinak tűnt. Kezdésnek közismert csillagképeket kerestünk meg, majd fokozatosan áttértünk kevésbé ismert, lenyűgöző történetekhez kapcsolódó csillaghalmazokra. A Göncölök felismerése még nem okozott különösebb problémát, de az eszerinti tájékozódással csak most kezdtünk ismerkedni.

És hogy mi köze van a csillagjegyek alapján történő jóslásnak az égbolton valóban fellelhető égi képeknek: a Skorpiónak, a Ráknak és társaiknak? Mint kiderült, nem sok. Most először láttuk-hallottuk testközelből, azaz néhány száz fényév távolságból, hogy, hogyan néznek ki a gyakorlatban az égitestek fényei, milyenek a csillagrobbanások és azok hatásai, hogyan száguldozik a nemzetközi űrállomás, és nem utolsó sorban hogyan festenek a különböző kultúrák csillagkép-elképzelései.

A csoportos játék során összehangolódtunk, csoportonként saját csillagképeket próbáltunk felfedezni az égbolton. A rövid megfigyelés eredményeképp egy hal, egy kuka, de még egy angyal képe is kirajzolódott. A kissé felhős ég ellenére tízpontosra sikerült az este, reméljük végül mindenki hazatalált. 

Szöveg: ​Kolozsi Emese &​ Szabó Adél. Fotó: Nagy László Tibor