Kincses Kolozsvár. A mára csaknem közhellyé koptatott szókapcsolat kialakulásához sok minden közrejátszott a történelem folyamán. Az egyik ilyen tényező egy sajátos erdélyi jelenség, a magyarság és az örmények együttélése volt, és jelenleg is az.

Már Szent István is belefoglalta apai intelmeibe, hogy a magyar egy befogadó nemzet, nyitottak kell lennünk más kultúrákkal való együttélésre.  Kérdés, hogy a másik fél hogyan fogadja ezt a nyitást. Az örmények jól fogadták, hiszen van közös a két kultúra között. Ha más nem is, de a tragikus múlt mindenképp a közös számlára írható. Évszázadok óta élünk együtt, és ez idő elég volt ahhoz, hogy közöset alkossunk. Ezeknek a közös alkotásoknak a nyomában jártunk szerda délután a Bocskai házban, egy beszélgetés keretében.

Mint kiderült, számos ágazata van a kultúrának, amelyen magyar és örmény együtt volt tevékeny Kolozsváron, ilyen az irodalom, az újságírás, a színjátszás, az operaművészet, az építészet és még sorolhatnánk. Egy a lényeg: az örmény kultúra beivódott a kolozsvári örökségbe, és jelenleg is él. Annál is inkább, mert mint elhangzott, nem csak elődeink tettek sokat, jelenleg is vannak aktív örmény tagjai városunknak, akik folytatják ezt a hagyatékot. 

Szöveg: Kolozsi Emese. Fotó: Bethlendi Tamás