200 kilóssá dagadt végül a Kárpát-medence kenyere, kilenc ember cipelte fel a kolozsvári Főtéren felállított színpadra. Legalább ennyien szelték, és több száz ember vitte haza.

A Nemzet Kenyere idéntől a Kárpát-Medence Kenyere megnevezést kapta. A kenyérben rejlő összetevőkkel magyarázható mindez, mint ahogy az is, hogy miért nevezhető az összetartozás kenyerének – ahogyan Horváth Anna alpolgármester asszony is említette.

A magyar alföldi búzakalász nem is sejthette, hogy valamikor milyen nemes feladata lesz, ahogyan az erdélyi „pityóka” és a parajdi só, a felvidéki burgonya, a délvidéki kovász, és a kárpátaljai forrásvíz sem tudták, hogy a Kárpát-medence kenyerének alkotóelemei lesznek.

Kovács Sándor, a Jász- Nagykunság-Szolnok megye közgyűlési elnöke ismertette a kenyér összetevőit. Miért ekkora a kenyér? Éppen azért, hogy mindenkinek jusson az asztalára Szent István napján, így hirdetve, hogy az összetartozás a legerősebb mozgatója egy nemzetnek. Megtudhattuk, hogy a kenyér kora reggel indult Szolnokról, a sepsiszentgyörgyiek által épített pékség melegéből a kissé esős kolozsvári délutánba.

Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester elmondta: számára mindmáig csoda és felbecsülhetetlen érték, hogy Mátyás király szobra előtt magyarul énekelhetünk, magyar táncot járhatunk és azt a kenyeret törhetjük meg, amely nemzetünket jelképezi.

A felszólalók között jelen volt Szabó Lilla, a Kolozsvári Magyar Napok programigazgatója is, aki a Kincses Kolozsvár Egyesület nevében köszöntötte a szolnoki vendégeket, akik már hónapokkal ezelőtt felajánlották a nemzet kenyerét augusztus 20-ra. A nemzet kenyerét a történelmi egyházak képviselői áldották meg.  

Az eseményen a Tulipánt népzenei együttes biztosította a muzsikát, meghozva az étvágyat a kenyér elfogyasztásához.

Szöveg: Ürmösi Júlia Eszter. Fotó: Kiss Gábor