Farkaséhesen elindulni a Farkas utcába kínzó dolog. Szerencsére nem sivatagfíling, sokkal inkább a bőség zavara és a fenséges illatok áradata az, ami gyötri a testet. A sorban állásnál is hosszabb, amíg sikerül választani a felhozatalból. Mindenki nyugodjon meg, végül sikerült jól laknom, még ha nem is ez volt az elsődleges célom.

Bár gyakran átszaladtam az elmúlt napokban a Magyar Napok fesztiválutcáján, az mától lett hivatalosan is teljes, így tüzetes vizsgálatnak vetettem alá. A mérleg pozitív lett, akárcsak az előző években: nemcsak nő, de egyre izgalmasabb is a Farkas utca.

A széles árukínálattal visszamosolygó standosok még nem fáradtak. Nekik most kezdődik a munka javarésze, lelkesen állnak a nézelődők rendelkezésére, sőt még cukorkával is megkínálnak alkalomadtán. A vásár színes, az ötödik körbejárásnál is találhatsz valami újat.

Jártamban-keltemben betértem olyan helyekre, ahol zajlott az élet. A Babeș−Bolyai Tudományegyetem sátrában épp izgalmas kísérleteket végeztek. Érkezésem előtt a fizikai kísérleteké volt a terep, utána a kémikusokat figyelte az odasereglett tömeg. Meggyulladt a bengáli tűz, kitört a vegyi vulkán, és a virágok hibernálása mellett még egy lufit is próbáltak lefagyasztani.

Az épp rovarokat vizsgáló libasornál is megálltam egy percre. A biológia szak képviselőjétől megtudtam, hogy ma a gerinctelen állatok napját tartják, a következő napokban a gerinceseké és a madaraké lesz a főszerep. Ma például azt is meg lehetett tudni, hogyan adnak ki hangot a rovarok. Kíváncsiságomat a sziszegő csótány „hanghordozása” keltette fel leginkább.

Több helyen voltak gyermekfoglalkozások, de az érdekességek sora itt még nem ért véget. Került még előadás, beszélgetés komolyabb témáktól egészen az ifjúsági szervezetek életéig, és a médiaorgánumok is aktívkodtak a helyszínen.

A Fogoly utcán ma még csak átsétálnak páran, szombaton viszont itt nyílik meg az izgalmasnak ígérkező Középkori forgatag. A különlegesség azonban már adott: az utca bejáratánál elhelyezett, Kolozsvár régi címerét ábrázoló hatalmas építmény. A két napig készült alkotás odavonzza az arra járók tekintetét, egy elcsípett párbeszéd szerint kifejezetten tetszik is nekik.

Bár a Farkas utcai szemlélődésemről „haza vert az eső”, később azt tapasztaltam, az embereket nem riasztja el a vissza-visszatérő égi áldás: a fesztiválutca élete nagyon hamar visszatér a pezsgő kerékvágásba.

Szöveg: Szabó Adél. Fotó: Mohácsi László Árpád