Amikor ezt írom, épp Kiss Tibi ordítja a Főtérről, hogy lesz ma még az enyém. Ja, ez nem is így hangzik, itten képzavar történt, elnézést kívánok. Na mindegy, nem erről akarok én beszélni. Hanem az előzményekről.

Merthogy hét órakor egy egészen kicsi égitestület hullott rá a színpadra: igen, a Kiscsillag. Hát augusztus van, kérem szépen, ilyenkor mozognak az égitestek. Mi, a földiek pedig rájuk mozdulunk. Szerencsés csillagállás azért, hogy ilyen egyértelmű viszonyrendszerünk van, nem-e? Hát de.

Sőt: én pirospontot ajándékozok a fiúknak, mert sok jó számot játszottak a Szeles albumról. Baromi jól szól élőben. Lovasi filozofikus motyogós dumái meg külön történet, szívem szerint elhallgatnám külön előadásként is, haha. De ne csak Loviról osszam már az észt, hiszen a többiek is ott vannak a szívkamrában, külön polcokon és mindegyik más miatt különleges.

Külön köszi a Földanyának, hogy nem áztatott el a koncerten, (bár biztos van, akit igen. Szándék van?) mint legutóbb Tusványoson. Bár az megint más sztori, az úgy volt feelinges.

Mindenesetre arra a kérdésre, hogy hol van a boldogság én csak úgy válaszolnék, tisztelettel: nem t'om, de Kiscsillag koncerten egy lépéssel közelebb kerülök hozzá. :)

KHÖSZIIIIIIIII - Lovasisan.

Szöveg: Ozsváth Zsuzsi  Fotó: Bethlendi Tamás