„Neki megadom magaaaam….” – ezzel zárta csütörtök esti ferrrgeteges koncertjét a Quimby. Egy átlagos koncert után ilyenkor mindenki kicsit még ácsorog, esetleg megiszik még valamit, majd a frissen begyűjtött élményekkel szépen hazamegy.

De! Ez nem egy átlagos koncert volt, nem egy átlagos városban, nem egy átlagos rendezvényen. Ebből kifolyólag itt nem állt meg az élet. Egy dolog volt, ami miatt a Főtér kellős közepén vakargathattuk a fejünket: hová menjünk bulizni?  Na persze nem a lehetőségek hiányában, hanem éppen azok bőségében. Bulgakov? New York szálló? Esetleg a Református Kollégium udvara? Nem tudtuk eldönteni, így végigjártuk az egészet.

Eszem-iszom, dínom-dánom: a Refi udvarán élőzenés táncmulatságba kapcsolódhattunk be. Alig telt néhány percbe, hogy a táncparkettnek ideiglenesen kinevezett udvar megteljen táncoló párokkal, szórakozni vágyó emberekkel. Reggelig hallgattam volna a zenekar változatos játékát. Na de hát a munka az munka, tovább kell menni, lássuk milyen a buli a New York szállóban. Már az épület előtt nagy volt a zsivaj, az előcsarnokban meg egyenesen tolongással tudtunk csak érvényesülni. Goranga már a keverőpult mögött volt, szórakoztatta fiatal közönségét.

„Party-körutunkat” a Bulgakovval zártuk, ahol ismét választanunk kellett: rázzuk kicsit napjaink zenéjére, nosztalgiázzunk a retro részlegen, vagy énekeljük el mi magunk kedvenc dalainkat? Miután ezeket is mind kipróbáltuk, hazafele vettük az irányt a frissen begyűjtött koncert- és partyélményeinkkel.

Ilyen az éjszakai élet a Magyar Napokon. És holnap folytatódik tovább minden. Hurrrrá!

Szöveg: Kolozsi Emese. Fotó: Józsa Levente